Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 45 ban,78 a fontosabb ügyekről azonban tájékoztatniuk kell az egyházfőt, akinek a jóváhagyása immár minden törvényhozási és közigazgatási aktushoz kötelezően elő van írva.79 A korábbi általános felhatalmazások ezzel a szakirodalom többségi véleménye szerint hatályukat veszítették, a kongregációk tehát önálló jogalkotásra csak újak birtokában vállalkozhatnak.80 A második szakasz ( 1917-1968) a CIC hatályba lépésétől VI. Pál kúriareformjáig tart. A legfontosabb változást a korábbiakhoz képest aXV. Benedek által kiadott, a CIC kiegészítéséül szánt Cum iuris canonici motu proprio jelenti, amely alapvetően leszűkíti a kúriai szervek jogalkotási lehetőségeit. A pápa szerint ugyanis a kongregációk hatalma elsősorban közigazgatási jellegű, a kódexszel ellentétes törvényhozási aktusaik (decreta generalia) pedig jóváhagyásra szorulnak.81 A szakirodalom többségi véleménye ezután általában az, hogy valamiféle törvényhozói hatalom a kongregációkat immár egységesen megilleti, ezzel azonban csak korlátok között élhetnek és akkor sem teljes mértékben.82 Végül néhány szerző a törvényhozó szándékával ellentétben továbbra is kitart amellett, hogy a kúriai szervek decretum generáléi önmagukban is egyetemes törvények, pápai jóváhagyásra pedig csak az egyéb decretumok szorulnak.83 Amíg tehát a CIC előtt a kongregációk hatalma potestas ordinaria propria volt, amelybe belefoglaltatik a törvényhozás is, ez a CIC 197. k. 2. §-a alapján már csak potestas ordinaria vicariának minősült, XV. Benedek pedig még az ily módon leszűkített törvényhozási jogkört is kivételessé tette. E tevékenységük tehát pusztán delegált, s egyedül a pápra tartozik, hogy mennyire kíván vele élni.84 A XX. század derekára azonban a Kúria fokozatosan revindikálta ebbéli jogkörét (ráadásul XV. 78 X. Pius, Sapienti consilio rendelkezés (31. j.) AAS 1 (1909) 8; vő. Promulgandi rendelkezés (37. j.) uo. 5. lásd továbbá az 1917-cs CIC 7. k.-ját; Congregationes, Tribunalia, Officia, per quae idem Romanus Pontifex negotia Ecclesiae universae expedire solet. 79 X. Pius, Sapienti consilio rendelkezés (31. j.) AAS 1 (1909) 18: (...) hoc in primis solcmne sit, ut nil grave et extraordinarium agatur, nisi a Moderatoribus corumdcm Nobis Nostrisque pro tempore Successoribus fuerit significatum. Praeterea, sententiae quaevis, sive gratiae via, sive iustitiac, pontificia approbatione indigent, exceptis iis, pro quibus eorumdem Officiorum, Tribunalium et Congregationum Moderatoribus speciales facultates tributae sint, exceptisquc semper sententiis tribunalis sacrae Rotae et Signaturae Apostolicae de ipsarum competentia latis. (...) Ezt a szöveget szinte szóról szóra átvették a későbbi törvényhozási aktusok is, így az 1917-es CIC 244. k.-ja, majd a Római Kúriáról szóló apostoli rendelkezések (1. fent, 31. j.): Regimini Ecclesiae universae, 136. p., AAS 59 (1967) 928, ill. Pastor bonus, 18. cikkely, 1. és 3. bekezdés, AAS 80 (1988) 864. 80 Az ellenkező véleményen van pl. ClCOGNANI, lus canonicum (2. j.) I. 86-87. 81 XV. Benedek, Cum iuris canonici motu proprio, 1917. szeptember 17., AAS 9 (1917) 483-484, itt 484 (II. és III. p.; az utóbbi szabályt még világosabb és erőteljesebb formában a Pastor bonus rendelkezés [31. j.] is átvette: 1. 18. cikkely, 2. bekezdés, AAS 80 [1988] 864). 82 Pl. Maroto, Institutiones (18. j.) I 410-413. SÄGMÜLLER, Lehrbuch (62. j.) I [2]“ 1926. 160-161. ClCOGNANI, lus canonicum (2. j.) I. 80-83, 85-88. VERMEERSCH, A. - CREUSEN, I., Epitome iuris canonici cum commentariis ad scholas et ad usum privatum, I—III. Mechliniac-Romac 1946-1949.6/7 I7 87. CONTE A CORONATA, M., Institutiones iuris canonici ad usum utriusque cleri et scholarum, I-IV. Taurini 1947-1948.1 I. 261. 83 Pl. KÉRÉSZY, Katholikus egyházi jog (15. j.) I. 51-52. PRÜMMER, Manuale (63. j.) 23. 84 Vö. HARING, J. B., Grundzüge des katholischen Kirchenrechts, Graz 1924.3 72.
