Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
46 Rhimer Zoltán Benedek előírásaival szemben gyakran a közigazgatási jellegű instructiók formájában),85 all. Vatikáni Zsinat után pedig VI. Pál hallgatólagos beleegyezésével kifejezetten rendes törvényhozó szervvé vált.86 Az elméleti tisztázást tovább nehezítette, hogy a jogalkotás terén a pápát és a Kúriát az egyetemes zsinat sem határolta el egyértelműen egyástól.87 A harmadik szakaszt (1968—1983) teljes mértékben ezek az állapotok jellemzik, amelyeket VI. Pál Regimini Ecclesiae universae apostoli rendelkezése az önálló törvényhozási jogkörök kibővítésével csak tovább erősített. A harmadik korszak (1983 után) az új CIC hatályba lépésétől napjainkig tart és a Kúria szempontjából ismét két szakaszra osztható. Az első szakasz (1983—1988) idején már a II. Vatikáni Zsinat szándékai szerint átdolgozott egyházi törvénykönyv volt hatályban, a dikasztériumok azonban továbbra is a korábbi gyakorlat szerint működtek, aminek az volt az oka, hogy az új CIC a Kúria szervezetének és működésének részletes szabályait elődjével szemben már nem tartalmazta. Ez a hiány és a belőle fakadó feszültség — amint arra a szakirodalomban többen is rámutattak — a kánonjog egész jogforrási rendszerét igen károsan érintette.88 További problémát jelentett, hogy ami viszont a Kúria hatalmáról a CIC-ben olvasható, elsősorban a már említett a zsinati tanítást ismétli meg,89 így szintén nem járult hozzá a pápa és a Kúria hatalomgyakorlásának világosabb elhatárolásához.90 85 Vő. XV. Benedek, Cum iuris canonici motu proprio (83. j.) II. pont, AAS 9 (1917) 484. Ezt a hatályos pápai törvényekkel összeegyeztethetetlen, kifejezetten joglerontó tevékenységet egyes szerzők mint a Kúria dicséretes alkalmazkodóképességét („duttilití della Curia Romana”) adják elő, 1. pl. VAN LIERDE, P. C., Dielro il portone di bronzo. Il governo centrale della Chiesa, Roma 1961.2 65. 86 Vö. pl. SPINELLI, L., I «decreta generalia contra Codicem» e la «potestas legislativa» delle congregazioni romane, in La norma en el derecho canonico (Actas de III Congresso Intcmacional de Derecho Canonico, Pamplona 10-15 octubre 1976), I—II. Pamplona 1979. I. 977-986. 87 Vö. II. Vatikáni Egyetemes Zsinat, Christus Dominus határozat, 1965 október 28., 9. cikkely, AAS 58 (1966) 676: In exercenda suprema, plena et immediata potestate in universam Ecclesiam, Romanus Pontifex utitur Romanae Curiae Dicasteriis, quae proinde nomine et auctoritate illius munus suum explent in bonum Ecclesiarum et in servitium Sacrorum Pastorum. 88 VÖ. GARCÍA Y Garcia, A., Las codiflcaciones y su impacto en la Iglesia a traves de la historia (XVIII Semana Espanola dc Derecho Canonico) [Bibliotheca Salamanticensis, Estudios 65], Salamanca 1984. 35-61, itt 60: „Con ellő, en efecto, escapa en gran parte al control del derecho común no sólo la aplicación de este Código, sino también el sistema mismo de las fuentcs dc la norma canónica en la Iglesia. Los precedentes historicos sobre esta materia (...) son francamcntc inquietantes.” Talán ezeket az aggodalmakat is el kívánta oszlatani II. János Pál pápa, amikor a CCEO kihirdetése alkalmával hangsúlyozta, hogy a Római Kúriáról szóló apostoli rendelkezés a két kódexszel együtt egy új Corpus iuris canonici szerves részének tekintendő (vö. Memori animo beszéd, 1990. október 25., 8. p., AAS 83 [1991] 490). Kérdés ugyanakkor, hogy a törvényhozó c szimbolikus gesztusából a jogalkalmazók milyen konkrét következtetéseket tudnak és/vagy akarnak levonni. 89 CIC 360. k.: Curia Romana, qua negotia Ecclesiae universae Summus Pontifex expedire solet et quae nomine et auctoritate ipsius munus explet in bonum et in servitium Ecclesiarum (...). URRUTIA, F. X., De quibusdam quaestionibus ad librum I Codicis pertinentibus, in Periodica 73 (1984) 293-328, különösen 304-306 szerint ez nem jelenti azt, hogy a kongregációkat rendes törvényhozói hatalom illetné meg.
