Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
40 Rhimer Zoltán terminus fordítása vagy megfelelője, amelynek eredetije a szentszéki dokumentumok egy másik műfajával azonos alakban vagy értelemben használatos. (3) Ha nincs magyar megfelelő vagy az nem elfogadható, meg kell próbálkozni más nemzeti nyelvű terminológiák kifejezéseinek lefordításával vagy átvételével. (4) Az eredeti latinos forma átvételére csak végső esetben kerülhet sor, a (2) alatt felsorolt kizárási feltételek alkalmazásával. Általános szabályként pedig kimondható, hogy a hivatalos latin műfajmegjelölés szó szerinti fordítása, továbbá a jelenleg használatos kifejezések és a szóba jöhető további megoldások összevetésével hivataloshazaihasználatra ezek közül azt javasoljuk, amelyik a legközelebb esik a latin eredeti jelentéséhez és a legjobban kifejezi annak szerepét a műfajok tipológiájában.54 4. A szentszéki dokumentumok fogalmának problémái a) A szentszéki dokumentumok fogalma és felosztása Szentszéki dokumentumnak55 nevezhetünk minden olyan írásbeli megnyilatkozást, vagyis iratot (actum),56 amelynek hivatalos kibocsátója az Apostoli Szentszék (Sedes Apostolica, ill. Sancta Sedes). Mivel pedig ez a kifejezés régtől fogva nemcsak a pápa személyét jelöli, hanem a Római Kúriára is vonatkozik,57 a szentszéki dokumentumok formálisan két csoportra oszthatók: pápaiakra és kúriaiakra.58 54 Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a többi magyar változat ezután mindenütt kerülendő. A hivatalos formát mint a latin terminus lehető legpontosabb megfelelőjét a szakszerű (pl. kánonjogi) hivatkozásokban és az eredeti szövegek magyar fordításaiban volna célszerű kötelezően bevezetni, e körön kívül azonban a szerzők szükség esetén más megoldással is élhetnek (pl. a liturgikus könyvek gyakorlati megjelölésének mintájára: a Rituale Romanum hivatalos fordítása a Római rítuskönyv feliratot igényli, a szakirodalomban viszont emellett bevett és elfogadott a latinos rituálé alak is). 55 A „szentszéki” dokumentum fogalmát a szakirodalomban csak a szerzők egy része (pl. ÁLLOTTÉ DE LA FUYE, HUELS, SCHMITZ, MARCUZZ1) alkalmazza. Mások (pl. D’AVACK, CATOIR, GONZALEZ DEL VALLE és DEL re) a „szentszéki” helyett ugyanilyen átfogó értelemben használják a latin pontificius, ill. papalis szavak nemzeti nyelvi megfelelőit, annak ellenére, hogy ezek inkább alkalmasak a „pápai (= nem kúriai)” fogalmának kifejezésére, 1909 óta pedig a hivatalos közlöny Acta Apostolicae .SWi.vként való megjelölésével minden alapjukat elvesztették. Megint mások (pl. MORRISEY) az átfogó „szentszéki” kategóriától idegenkedve inkább annak két alcsoportját nevezik meg egyszerre. 56 Az actus ‘cselekmény, aktus’ és az actum ‘irat’ világos elhatárolásához e téren 1. GONZÁLEZ DEL VALLE, Los actos pontificios (7. j.) 249-251. A C1C (és a CCEO) nyelvezete e téren sajnos még mindig nem elég következetes, vö. Az Egyházi Törvénykönyv (26. j.) 949 (ad c. 1406). 57 Vö. 1917-cs CIC 7. k.; CIC 361. k. Ennek következményét a szentszéki dokumentumokra nézve már a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja levonta egy 1892 január 16-i válaszában (ÁSS 24 [1892] 625-626, ad II), kijelentve, hogy az „acta a S. Scdc Apostolica profecta” fogalmába a római szent kongregációk dokumentumai is beleértendők. 58 Vö. 1917-es CIC 1813. k., 1. §: „Praecipua documenta publica ecclesiastica haec sunt: I.“ Acta Summi Pontificis et Curiae Romane et Ordinariorum in exercitio suorum munerum authentica forma exarata, itemque attestationes authentice de iisdem actibus datae ab illis vel eorum notariis.” A hatályos CIC (1540. k., 1. §) ezt a hármas felosztást - s benne a szentszéki dokumentumok elkülönítését pápaiakra és kúriaiakra - sajnos már nem tartalmazza.
