Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Rhimer Zoltán: A szentszéki dokumentumok műfajainak tipológiája és terminológiája - I. rész
A SZENTSZÉKI DOKUMENTUMOK MŰFAJAINAK TIPOLÓGIÁJA ÉS TERMINOLÓGIÁJA 41 Ezt az elméleti alapú elkülönítést a gyakorlatban sajnos igen megnehezíti, hogy a pápai hatalom szinte korlátlan volta és a Kúria ebből való sajátos részesedése miatt az egyházfő személye és a Szentszék egyes szervei jogi szempontból gyakran nem különíthetők el egymástól. így pl. amikor az 1917-es CIC a leges ab Apostolica Sede latae kifejezést használja, nem különbözteti meg a közvetlen pápai kibocsátású törvényeket és a kúriai szervek által kiadott törvényektől.59 Ennek megfelelően egyes korábbi szerzők sem vontak éles határvonalat a szentszéki dokumentumok pápai és kúriai kategóriája között, s azok különböző műfajait egyetlen vegyes csoportban, „pápai” vagy „szentszéki aktusok” cím alatt ismertették.60 Ugyanakkor a kánonjogi művelő között kezdettől fogva voltak olyanok is, akik egymástól világosan elkülönítve tárgyalták a pápai és a kúriai dokumentumok csoportját.61 Az AAS normatív gyakorlata e tekintetben is jelentős újítást hozott: az ún. hivatalos rész62 az Apostoli Szentszék iratait rovatokba osztva közli, egyértelműen megkülönböztetve egymástól az Acta Summi Pontificis és az Acta (SS.) Congregationum, Tribunalium vagy Officiorum cím alatt megjelentetett dokumentumokat.63 Ezért a stilus et praxis Curiae Romanae alapján64 teljes mértékben igazoltnak látjuk a szentszéki dokumentumok genusának két speciesre: pápai és kúriai dokumentumokra való felosztását.65 59 1917-cs CIC 9. k. Ezzel szemben a hatályos CIC a 8. k. 1. §-ában a semleges és egységes leges ecclesiasticae universales fogalmat használja (a CCEO ugyanakkor az 1489. k. 1. §-ában kevésbe érthető módon ismét a korábbi szóhasználathoz tér vissza: „leges a Scdc Apostolica latac”). Mindehhez 1. SALERNO, F„ Sede Apostolica o Santa Sede e Curia Romana, in La Curia Romana nella Cost. ap. «Pastor bonus», (Studi giuridici 21), Città dei Vaticano 1990. 45-82. 60 1917 előtt: CE IX. 191, 203—204; 1917 és 1983 között: MAROTO, Institutiones (18. j.) I. 393^107. ClCOGNANI, Ius canonicum (2. j.) 1. 89-107. MICHIELS, Normae generales (45. j.) I. 181-188 (az elkülönítés pusztán formális); DDC 1. 1935. 166-171. NAZ, R., Des lois ecclésiastiques, in NAZ, R. (ed.) Traité de droit canonique, I-IV. Paris 1954.2 I. 89-91. ED IV. 37—49. NCE IV. 946—947. GONZALEZ DEL VALLE, Los actos pontificios (7. j.) I. még LEFEBVRE, Lois ecclésiastiques (21. j.) 642-643. 1983 után: ATMANS, W. - MÖRSDORF, K., Kanonisches Recht. Lehrbuch aufgrund des „Codex iuris canonici", begr. von E. Eichmann, fortgef. von K. Mörsdorf, neu bearb. von W. Aymans, I—II, Paderbom-München-Wien-Zürich 1991-1997. I. 45—49, 161-162. DEL RE, N., Atti pontifici in, MV (1995) 92-93 A legújabb külföldi munkák szerzői, pl. D’OSTILIO, F., Il diritto amministrativo della Chiesa (Studi giuridici 37), Città del Vaticano 1996.2 337—338 és PINTO, P.V. (cur.), Commento al Codice di Diritto Canonico (Studium Romane Rotae: Corpus iuris canonici 1), Città del Vaticano 2001.2 1054-1055 e címen MICHIELS tipológiájának fordítását nyújtják. 61 1917 előtt: WERNZ, F.X., Ius decretalium ad usum praelectionum in scholis textus canonici sive iuris decretalium, I-VI. Romae 1905-1913. I2 1905. 162-167 és 167-175. 1917 és 1983 között: SÄGMÜLLER, Lehrbuch (62. j.) I [2]4 1926. 156-159 és 160-162. LIJDSMAN, Introductio (3. j.) I. 53—56 cs 61-66. PRÜMMER, D. M., Manuale iuris canonici in usum scholarum, ed. E. M. MÜNCH, Friburgi Br. 1933.6 19-22 és 22-23. SIPOS, Katolikus egyházjog (15. j.) 10-11 és 11-12. EICHMANN, E. — MÖRSDORF, K., Lehrbuch des Kirchenrechts auf Grund des „Codex iuris canonici" (Wissenschaftliche Handbibliothek), I—II. Paderborn 1953.2 I. 45-46, 99 és 99-100. SIPOS, S., - GÁLOS, L., Enchiridion iuris canonici ad usum scholarum et privatorum, Romae 1954.6 26-28 és 28-29. Az 1983 utáni tankönyvekben e kettős felosztást többet már nem találjuk meg.
