Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
22 Erdő Péter folytatását116. Eszerint a magyarázat szerint tehát a „lex” hasonlóan, mint a lex antiqua, melyről a Niceai Zsinat (325) 13. kánonja beszél, a régi egyházi szabályt jelentené. Ugyanezen levélben a „leges publicae” kifejezés a világi jog szabályaira vonatkozik, mégpedig egy olyan cikkelyben, amely azokról szól, akik „de illicitis complexibus libere filios procreaverint; quod et publicae leges, et ecclesiastica iura condemnant”"1. Erről a szövegről hagyományosan meg szokás jegyezni, hogy a „leges publicae” és a „iura ecclesiastica” először ezen a helyen kerülnek világos megkülönböztetésre és jelennek meg úgy, mint egymás ellentétei118. A „leges” és a „iura” közötti különbségtétel azonban, mely ebben az időben már a világi jog forrásszövegeiben is megjelenik"9, ebben a pápai levélben, úgy tűnik, még nem az állam és az Egyház szabályainak technikai és formai különbségét kívánja hangsúlyozni, hanem - miként számos római jogi szöveg is120 — inkább stilisztikai, mint elméleti megkülönböztetésre törekszik. A pápa a „leges publicae” kifejezést méltán használja az állami jog előírásainak világos megjelölésére, hiszen ez a formula a szabályok eredetére egyértelműen utalt121. 4. A többi műfajok a. A vezeklési könyvek (libri paenitentiales) a VII. század vége előtt a „lex” szót alig használják. b. A Lex Dei vagy más néven a Collatio legum mosaicarum et romanarum, bár nem tekinthető a kánoni jog forrásának, valószínűleg tükrözi a IV. századi keresztények felfogását122. Maga a gyűjtemény különböző kéziratokban más és más formában megjelenő címe123, de az egész mű szerkezete is tanúsítja, hogy a szerző a „lex” szót mind a különböző típusú római jogszabályok, mind pedig az Ószövetség fegyelmi, sőt büntető előírásai megjelölésére használja. Nem bizonyos azonban, hogy a Collatio összeállítója az Ószövetség büntető törvényeit az Egyházban 116 Vö. SOCRATES, HE I, 11 = PO LXVII. 101-104, ahol a teljes klerikusi önmgetartóztatás „új” törvényéről van szó, amellyel szemben Paphnutius az Egyház „régi” hagyományára hivatkozik. Ám ennek a Niceai Zsinaton állítólag elhangzott felszólalásnak a hitelességével kapcsolatban számos kritika merült fel, vö. COCHINI, Origines (114. j.) 221-227. 117 PL XIII. 1137. Vö. PL LVI. 557; PL LXVII. 234; PL LXXXIV. 633. 118 Vö. WERNZ, F.X., tus Decretalium. 1. Introductio in Ius Decretalium, Prati 1913.3 59. nr. 49, nt. 21. 119 Vö. Gaudemet, „Ius" et „Leges" (10. j.) 231. 120 Uo. 121 Vö. BlONDI, Lex et ius (9. j.) 179-180. 191: ,JSi paria infatti di (...) lex publica per indicare il riferimento alio Stato.” 122 VÖ. POLLASTRI, A., Collatio legum, in Dizionario patristico (30. j.) I, 728. De egyesek lehetségesnek tartják hogy a szerző zsidó volt, vö. MEDICUS, D. Collatio legum Mosaicarum et Romanarum, in ZIEGLER, K. — SONTHEIMER, W. (Hrsg.), Der Kleine Pauly. Lexikon der Antike, 1. München 1979. 1244. 123 Vö. SCHMITZ, H.J., Die Bussbücher und die Bussdisziplin der Kirche, I. Mainz 1883. 194-197. Fontes Iuris Romani (5. j.) II. 543-545.
