Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III-VII. SZÁZAD) 23 hatályban lévőnek tekinti-e, s ha igen, magasabb rangúnak véli-e őket, mint a többi kánoni normát124. c. AIII. és IV. egyetemes zsinat aktáinak latin gyűjteményeiben találhatók bizonyos császári törvények, melyek közül egyesek görögből készített latin fordítások, mások azonban eredeti latin szövegek125. Ezek a törvények többnyire a zsinat határozatait recipiálják, beiktatva őket a Birodalom jogrendjébe. így ezeket a világi törvényeket a zsinati határozatok kiegészítésének tekintették. Ezek a normák magukat saját szövegükben is nem ritkán „lex”-nek nevezik, és megkülönböztetik önmagukat azoktól az egyházi szabályoktól, amelyeket „synodicum decretum”-nak vagy „canones ecclesiastici”-nek mondanak126. Igen kétséges azonban, hogy ez a terminológiai megkülönböztetés abban a társadalmi összefüggésben, amit a kései ókorban úgy szokás jellemezni, mint az Egyház alárendeltségét a Birodalomnak127, annak a jele-e, hogy a világi törvényhozó az egyházi szabályokat alá akarta rendelni az állam törvényeinek. Marcianusnak abban a törvényében, melyben Flavianust halála után előbbi méltóságába visszahelyezi, a zsinati határozatok iránti nagy tisztelettel fogalmazódik meg a következő kijelentés: „iniusla sententia nihil obsit... religiosis episcopis, qui eadem lege continentur, quoniam non possunt sacerdotes constitutione damnari quos synodicum ornat super conservanda religione decretum"12*. A vizigót királyságban is kiadásra kerültek olyan királyi törvények, melyeket „leges in confirmatione conciliorum”129 néven emlegettek, és amelyek a zsinati határozatoknak az állam jogrendjében is kötelező erőt adtak. Az ilyen törvényeket a zsinati aktákhoz is csatolták, bár nem mindig azzal a felirattal, hogy Jex edita in confirmatione concilii”130. Egy másik hasonló szövegemlék, amelyet zsinati akták közé illesztve találunk, a XVI. Toledói Zsinat (693) alkalmából kiadott királyi „tomus”, ahol az „in canonibus vel legum edictis”131 kifejezés az egyházi szabályok és a világi normák megkülönböztetésére szolgál. 124 Vö. MEDICUS, Collatio (122. j.) 1244: „ (...) ob ihr Verfasser Jude oder Christ war und ob er das jüd. gegen das röm. Recht verteidigen wollte oder umgekehrt, ist ungewiss”. 125 Vö. KUSSMAUL, Pragmaticum (6. j.) 70. 126 Lásd pl. leges Marciani: Schwartz, E. - Straub, J. (ed.), Acta Conciliorum Oecumenicorum, II/3/2. Berlin-Leipzig 1936. 90-91. Vö. KUSSMAUL, Pragmaticum (6. j.) 73-74. 127 Vö. pl. MÓR, C.G., Diritto romano e diritto canonico, in La cultura antica nell’Occidente latino dal VII ali'XI secolo. 18-24 aprile 1974 (Scttimanc di studio dei Centro Italiano di Studi sulPalto medioevo 22), II. Spoleto 1975. 708. 128 Acta Conciliorum (126. j.) II/3/2. 90. Vö. KUSSMAUL, Pragmaticum (6. j.) 73: „Die letzten Worte scheinen zu sagen, dass schon der Konzilsbeschluss die erschlichene Constitution unwirksam gemacht habe”. 129 Ezekről a törvényekről lásd ORLANDIS - RAMON LISSÓN, Die Synoden (63. j.) 116. 343-346. 130 Cone. Tolet. XVI (a. 693) = Concilios visigóticos (64. j.) 517. 131 Uo. 487.