Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
16 Erdő Péter d. Az afrikai kánonjogi szövegekben a „lex” szó mint az Egyház jogi jellegű normáinak neve alig fordul elő, de a legaliter és a legitime határozószók néha megjelennek olyan szövegösszefüggésben, ahol egyházfegyelmi szabályokról van szó, például a Regis tri Ecclesiae Carthaginensis Excerpta (V. sz. eleje) a következőt mondja: „quae a nobis superioribus conciliis legaliter definita noscuntur”65. A 397-es Carthagói Zsinaton pedig ez hangzik el: „ea quae in concilio Hipponensi iamdudum acta sunt et legitime ad corrigendum disciplinam quae salubriter statuta noscuntur”66. De az ehhez hasonló formulák az Elvirái Zsinatnak tulajdonított IV. századi kánonsorozatban (306?) is megjelennek, például annak 3., 5., 14., 31., 64., 72., 76. és 78. kánonjában, ahol a legitimapaenitentia kifejezés fordul elő67. e. A püspökök levele, amely a 453-as Angers-i Zsinathoz kapcsolódik, III. Valentinianus 35. Novelláját alkalmazza, amely 452. április 15-én jelent meg68 69, és arról tesz tanúságot, hogy a szerzők ismerték a kor császári jogának szóhasználatát: „Quod cum et iuris antiqui formulis et inlatis frequentius sit legibus confirmatum, praesenti tempore a plerisque inuenimus fuisse calcatum. Nam praetermisso sacerdotali iudicio, passim ad examen saeculare transierunt. Idcirco nobis uisum est, ut hanc et sacrae legis, et nostri ordinis contumeliam, et ad praesens ulcisceretur plena distinctio, et obseruandum formulam constitueret in fu. „69 turum A iuris antiqui formulis et... legibus kifejezés, amelyet a levél idéz, azt a technikai különbségtételt mutatja, amelyet a kor világi jogában használtak, különösen pedig éppen III. Valentinianus a 35. Novellában70. A „lex” tehát a szövegösszefüggésben a császár törvényét jelölte, megkülönböztetésül a világi jog többi normáitól. A közvetlenül ezután következő mondatban a „lex” újra megjelenik, mégpedig azon a helyen, ahol a „lex sacra” és az „ordo noster” közötti különbség kap hangsúlyt. Az ordo noster az egyházi hierarchia tagjait látszik jelölni71. A sacra lex pedig, noha a kor császári jogszabályainak más műfajai is, mint az adnotatio, iussio, 65 CCL 149. 206 versus 803. 66 Uo. 29 versus 6. 67 így találhatók e kánonok a Collectio Hispanában: La Colección (62. j.) IV. Madrid 1984. 242, 243, 247, 252. 263, 265, 267. Vö. GAUDEMET, J., Elvire. II. Le concile d’Elvire, in Dictionnaire d’Histoire et de Géographie Ecclesiastiques, XV. Paris 1963. col. 337: „La pénitence sanctione des fautes très diverses (...) les Pères d’Elvire en fixent presque toujours la durée de façon impérative (...) Cette solution est celle de la législation ré ressive séculière du IV* s.". Ugyanerről a kánon-gyűjteményről „Eliberitanorum” lásd MEIGNE, M., Concile ou collection d’Elvire?, in Revue d’histoire ecclésiastique 70 (1975) 361-387. 68 Nov. Val. 35 = MOMMSEN, T. — MEYER, P.M. (ed.), Theodosiani libri XVI cum Constitutionibus Sirmondianis et leges novellae ad Theodosianum pertinentes, II. Berolini 1954.2 142-148. Vö. HEFELE - Leclercq, Histoire (49. j.) II/2. Paris 1908. 884. MUNIER, C., Audientia episcopalis, in Dizionario patristico (30. j.), I. 443. 69 CCL 148. 136. 70 Nov. Val. 35, 1 = kiad. (68. j.) II. 142: (...) inter leges et iura (...). Vö. GAUDEMET, „Ius" et „Leges" (10. j.) 232. 71 Vö. MUNIER, C., Diritto romano e cristianesimo, in Dizionario patristico (68. j.) I. 988.
