Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III—VII. SZÁZAD) 17 rescriptum, litterae, mandatum, iussum, constitutio, a forrásokban gyakran szintén a sacer jelzőt viselik72, ezen a helyen inkább a keresztény vallást, mint a császár törvényét jelenti73 74. f. A Statuta Ecclesiae Antiqua (kb. 476-485), prológusában a püspököktől megkövetelt tulajdonságokról szólva, ezt mondja: „Qui episcopus ordinandus est ante examinetur... si in lege Domini instructus"1*. A lex Domini a kor keresztény latinitásában jelentette magát a Szentírást vagy a Pentateuchust, de jelentette az isteni törvényt általánosságban, még a nem írott isteni törvényt is75. Ebben az összefüggésben azonban, ha szem előtt tartjuk, hogy a kor klerikusainak képzésében a monachusoknak, a szerzeteseknek milyen komoly szerepe volt, és hogy az ilyen fajta oktatásban a szentírási könyvek olvasása milyen jelentős volt76 77, akkor a lex Domini inkább az egész Szentírást látszik jelenteni. A „lex” szó ebben a prológusban önmagában, vagyis jelző nélkül a Pentateuchust jelenti: „noui et ueteris testamenti, idest legis et prophetarum et apostolorum"11. Már Szent Ince püspök levelében is, amelyet az 506-os Agdei Zsinat (506) alkalmából írt, megfigyelhetjük, hogy a sacra lex kifejezés a Pentatechust jelöli. Ahol ugyanis a „uetus admodum sacrae legis auctoritas”78 79 80 81 kifejezést találjuk, ott a Leviticus könyvéből következik idézet. g. Az 517-es Epaoni Zsinat 31. kánonjában világos különbségtételt találunk az egyházi kánonok és a saeculi leges, a világ törvényei között: ,JDe paenitentia homicidarum, qui saeculi leges euaserint, hoc summa reuerentia de eis inter nos placuit obseruari quod Anquiritani canones decreuerunt"19. Hasonló különbségtételt, sőt ellentétet tartalmaz a világi jog normája és az Egyház szabályai között a Tours-i Zsinat (567) 21. kánonja, melyben ez áll: „Nos uero, quos lex perimi iubet, si cupiunt audire praeconem, uolumus ut conuertantur et uiuant"*0. Ebben a kánonban a „lex” a szó szoros értelmében római normát jelent, mely a barbárok jogától is különbözik: „Childebertus et Chlotharius reges constitutionem legum de hac re custodierint"*'. Vagyis a barbár királyok fenntartották a római jogszabályok rendelkezéseit erről a témáról. Ugyanott kifejezetten olvasunk a Lex romanáml is, mégpedig római jog jelentésben, vagy még konkré72 Vö. pl. KUSSMAUL, Pragmaticum (6. j.) 33-34, 37, 41-43. GAUDEMET, „lus” et „Leges” (10. j ) 239. Vö. Cod. 1, 4, 7 (398) = kiad. (14. jegyz.) 40: Si qui ex consensu apud sacrae legis antistitem litigare voluerint, non vetabuntur. 74 CCL 148. 164 versus 4. 75 Vö. BLAISE, Dictionnaire (16. j.) 493. nr. 1 és 3. 76 RICHÉ, P., Le scuole e l'insegnamento nell’Occiclente cristiano dalla fine del V secolo alla metà dell’XI secolo, Roma 1984. 41-43, 45; vö. pl. Cone. Vasionen (a. 529) c. 1 = CCL 148 A. 78. 77 CCL 148. 165 versus 24. 78 CCL 148. 198 versus 111. 79 CCL 148 A. 32 versus 209-211. 80 CCL 148 A. 186-187 versus 318-319. 81 CCL 148 A. 187 versus 331.
