Kánonjog 6. (2004)
KÖNYVSZEMLE
Könyvszemle 165 lent meg), és a Helmut Pree tollából megjelent kiváló tankönyv (1984) után 2003-ban egy olyan kézikönyv született, mely egyszerre átfogó és korszerű, egyszerre illeszkedik az osztrák állami egyházjog hagyományához, azonban tartalmában és szemléletében jelentős újdonságokat is hordoz. A szerzőtársak: Herbert Kalb, a Linz-i Johannes Kepler Egyetem Jogtudományi Karán az Egyházjogi Intézet vezetője, Richard Potz a Bécsi Egyetem Jogtudományi Karán az Egyházjogi Intézet átalakulásával létrejött „Jog és vallás Intézet” (Institut fur Recht und Religion) vezetője, míg Brigitte Schinkele ennek az intézetnek oktatója. A szerzők tudatosan „vallásjog” és nem az „állami egyházjog” fogalmát használják. Az utóbbi, a német szóhasználatban elterjedtebb fogalom valóban félreérthető, hiszen nem egyházjogról van szó, és nem is egy államegyház jogáról, hanem valamennyi olyan állami jog által rendezett kérdésről, melyek vallási vonatkozással bírnak. A kiindulópontot az intézményes kapcsolatok bemutatása mellett/he- lyett egyre inkább a vallásszabadság joga jelenti. A vallási jelenség ebben a megközelítésben nem tárgyalható kizárólagosan az egyházakra vonatkozó szabályozás szemszögéből. Úgy tűnik, a szerzők meghaladottnak tekintik azokat, a nemzeti szocialista időkben gyökeredző aggályokat, melyek a „Religionsrecht” terminus technicust német nyelvterületen terheltté tették. Az első fejezetek nem csak az állam-egyház viszony történetét és különböző modelljeit tekintik át, hanem, újszerű módon, az osztrák állami egyházjogot európai összefüggésben helyezik el. A 25 fejezetre tagolt kötet első, meghatározó része az alkotmányjogi alapokat, a vallásszabadság alapjogának érvényesülését mutatja be. Áttekintést ad azokról a sajátos jogi kategóriáktól, melyek a vallási közösségek számára Ausztriában nyitva állnak, valamint a vallási közösségek társadalmi jelenlétével kapcsolatos joganyagról. E joganyag a lelkipásztori tevékenységgel kapcsolatos rendelkezésektől az egyházak közszolgálati tevékenységén át az oktatás különösen fontos területéig terjed. Önálló fejezet foglalkoznak az új vallási mozgalmak és a „szekták” kihívásaival, a munkajog kérdéseivel, a vallási közösségek karitatív tevékenységével, a gyermekek vallási nevelésével és a vagyonjogi kérdésekkel. Az osztrák állami egyházjog hagyományának megfelelően az „általános rész” „különös rész” követi, mely az egyes, az osztrák jog szerint elismert vagy bejegyzett egyházakra és vallási közösségekre vonatkozó joganyagot mutatja be. Az adott felekezet külső jogviszonyainak ismertetése mellett a belső szervezetének gyakorlati szempontból fontos alapjairól is találunk információkat, és az adott felekezet ausztriai jelenlétének történelmi-szociológiai hátterével is megismerkedhetünk. A katolikus és az evangélikus egyház mellett önálló fejezetek mutatják be a görög ortodoxiára, a keleti keresztényekre, az izraelita hitközségekre és az iszlám hitközösségre vonatkozó szabályokat, valamint ezen vallásfelekezetek belső jogi struktúrájának alapjait. Összefoglaló fejezetek mutatják be az 1877. évi elismerési törvény által elismert vallásfelekezeteket, valamint az 1998-ban elfogadott, a vallási közösségek jogi személyiségéről szóló törvény alapján eddig nyilvántartásba vett tíz közösség struktúrájára vonatkozó alapvető tudnivalókat. A kézikönyv - tekintettel arra, hogy alapvetően hatályos j oganyagot mutat be - messzemenően tartózkodik az irodalmi hivatkozásoktól. Lábjegyzetek helyett