Kánonjog 6. (2004)

KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A természetes személy jogképességének megszűnése. A holtnak nyilvánítás polgárjogi és kánonjogi aspektusa

Kánonjog 6 (2004) 141-149.

FERENCZY Rita - SZUROMI Szabolcs Anzelm O.Praem.

A TERMÉSZETES SZEMÉLY JOGKÉPESSÉGÉNEK MEGSZŰNÉSE. A HOLTNAK NYILVÁNÍTÁS POLGÁRJOGI ÉS KÁNONJOGI ASPEKTUSA

l. Bevezetés; II. A halál időpontja a magyar polgári jogban; III. A holtnak nyilvánítás ÉS A HALÁL TÉNYÉNEK MEGÁLLAPÍTÁSA; IV. A HÁZASTÁRS HOLTNAK NYILVÁNÍTÁSÁÉRT FOLYÓ ELJÁRÁS A KÁNONJOGBAN; V. ÖSSZEGZÉS.

I. BEVEZETÉS

Az emberi személy jogképessége alapvetően a személy létezéséhez kötődik, így annak megszűnése a személy „megszűnéséhez”, azaz halálához kapcsolódik. Ez igaz a római jog felfogására is amellett, hogy ott találunk más jogképességet befolyásoló tényezőket is (vő. capitis deminutio). Aromái jogban a halál tényének bizonyítási kötelezettsége az arra hivatkozóra hárult. Azokban az esetekben, amelyekben tényekkel nem lehetett bizonyítani a személy elhalálozását, a puszta távoliét is szolgálhatott a halállal beálló jogkövetkezmények kinyilvánításához.1 Ennek a távollétnek huzamosabb ideig kellett tartania, amely időszak alatt az eltűnt semmilyen életjelet sem adott magáról.2 A bizonyítást megkönnyítette, ha az eltűnés életveszélyes körülmények között történt. A halállal hasonló megítélés alá eső ilyen eltűnés eredményeképpen a feleség új házasságot köthetett. Amennyiben az eltűnt személy visszatért jogai teljesen visszaálltak, kivéve, ha a távoliét oka hadifogság volt.3 A hadifoglyot a római jog rabszolgának minősítette, így a hadifogságba esett római polgár elvesztette személyi és vagyoni jogait fogságának idejére. A fogságból kiszabadult polgárjogai csak részben álltak helyre, így korábbi manus nélkül kötött házassága már nem.

A római jog erőteljes befolyást gyakorolt a kánonjogra különösen all. század végétől.4 Ennek köszönhetően a személy jogképességének megszűnésére vonatkozó jogi álláspont, hangsúlyeltolódásokkal ugyan, de tükrözte a római jogi gyö1 FÖLDI A.—HAMZA G., A római jog története és institúciói, Budapest 1998.’ 201.

2 D. 48. 5. 12. 12. Mulier cum absentem virum audissct vita functum esso, alii se iunxit: mox maritus reversus est. quaero, quid adversus eam mulierem statuendum sit. respondit tam iuris quam facti quaestionem moveri: nam si longo tempore transactio sine ullius stupri probatione falsis rumoribus inducta, quasi soluta priore vinculo, legitimis nuptiis secundis iuncta est, quod verisimile est deceptam eam fuisse nihil vindicta dignum videri potest: quod si ficta mariti morsargumentumfaciendis nuptiis probabitur praestitisse, cum hoc facto pudicitia laboretur. KRUEGER, E-MOMMSEN, T. (cd.), Institutiones, Digesta (Corpus iuris civilis I), Berolini 1905. 796.

1 DÖMÖTÖR, L., A hadifoglyok jogállása a római jogban (Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Jogi Tanulmányok), Budapest 1997.

4 ERDŐ, P., Storia della scienza del diritto canonico. Una introduzione, Roma 1999. 35-36.