Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Ferenczy Rita - Szuromi Szabolcs Anzelm: A természetes személy jogképességének megszűnése. A holtnak nyilvánítás polgárjogi és kánonjogi aspektusa
142 Közlemények kereket. A halál tényét alapvetően az egyház által vezetett halotti anyakönyv igazolta.5 Ebből kifolyólag a halál megállapítása, illetve a holtnak nyilvánítási eljárás, az egyházi bíróságok hatáskörébe tartozott a modem korig. A jogvélelem, a római alapállással szemben, az eltűnt személyt holtnak tekintette, amely kimondható volt a távoliét huzamossága, illetve a veszélyhelyzetben való eltűnés esetében. Ezek az eljárások fontosak voltak az örökösödés, de az újraházasodás lehetősége miatt is.6 A XIX. századra általánosan elvált egymástól az egyházi és állami kompetencia az örökösödés és a házasság területén is,7 így jelenleg az egyházi halotti anyakönyv kiállítása, más esetekben pedig a holttányilvánítási eljárás lefolytatása, alapvetően a szabad állapot meghatározására szolgál az egyházjogban. II. A HALÁL IDŐPONTJA A MAGYAR POLGÁRI JOGBAN Magyarországon az 1894. június 24-én szentesített és július 1-én kihirdetett 1894. évi 16. te. rendezte a polgári örökösödési eljárást. E szerint az örökösödési eljárás megindítására az örökhagyó elhunyta vagy holtnak nyilvánítása után kerülhetett sor, vagy hivatalból, vagy valamely érdekelt fél kérésére.8 Az egyes eseteket a 2. és 3. § nevesítette.9 Az állami anyakönyvezésről szóló 1894. december 9-én jóváhagyott és december 18-án kihirdetett 1894. évi 33. te. 1. §-ában rögzítette, hogy a születések, házasságok és halálesetek közhitelű nyilvántartására az állami anyakönyvek hivatottak, de egyben arról is rendelkezett, hogy a törvény hatálybalépése előtt vezetett egyházi anyakönyvekből továbbra is kiállíthatok a korábbi időszakot érintő közhitelű kivonatok az illetékes egyházi hatóság által.10 Ezzel lényegében megtörtént Magyarországon az örökösödés, a házasságkötés és az anyakönyvezés szekularizációja, azaz leválasztása az egyházi adminisztrációról.11 5 SZUROMI SZ.A., Egyházi intézménytörténet (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae 1/5), Budapest 2003. 143-149. 6 MeZEY B. (szerk.), Magyar jogtörténet, Budapest 1996. 76. 7 SZUROMI Sz., Megjegyzések az egyház és állam modem kori viszonyának változásaihoz, in Jogtörténeti szemle 2 (2003) 7-13, különösen 8. 8 1894. évi XVI. te. az örökösödési eljárásról, 1. §. Magyar Törvénytár (1894-1895. évi törvénycikkek), Budapest 1897. 99. 9 2. §. Hivatalból indítandó meg az örökösödési eljárás: (1) ha az örökös, az utóörökös, vagy a kötclcsrészre jogosított, kiskorú (...) gondnokság alá van helyezve, avagy méhmagzat, vagy még meg nem született személy (vö. 102. §.); (2) ha még csak létesítendő közérdekű alapítvány van örökösi vagy utóörökösi minőségben érdekelve; (3) ha az örökös, az utóörökös, vagy kötclcsrészre jogosított (...) ismeretlen helyen távol van; (4) ha tudvalevő örökös általában nem létezik; (5) [4. §. Ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik és az örökhagyó halálától /a holtnak nyilvánító ítélet jogerőre emelkedésétől/ számított három hónap alatt sem az örökösödési eljárás megindítását nem kérte az érdekeltek valamelyike, sem pedig ugyanezen határidő alatt örökösödési vagy hagyományi bizonyítvány kiadása iránti kérelmet elő nem terjesztettek (...); 69. §. Ha a hagyatékhoz tartozó, de az örökhagyó tulajdonául még be nem jegyzett ingatlan mint örökség vagy hagyomány szállott az örökhagyóra: a még le nem tárgyalt kapcsolatos egy vagy több előző hagyaték tárgyalását hivatalból meg kell indítani. (...)] 10 Vö. 1894. évi 33. te. 94. §. 11 Vö. FERENCZY R.-SZUROMI SZ.A., Az egyházi házasság mint államilag elismert házassági kötelék (kritikai megjegyzések jogtörténeti, civiljogi és kánonjogi szempontból), in Jogtudományi közlöny 57 (2002) 184-189, különösen 185.
