Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Péter: A fegyelmi önállóság mint a 'sajátjogú egyház' specifikus jellemzője: az autonómia mértéke és funkciója
138 közlemények. egész összehangolására vonatkozó egyháztani meggondolások, melyek a fegyelmi rendre is kihatnak. Egyrészt úgy tűnik a szóban forgó szinodális jogkör hozzásegít a magasabb és alacsonyabb jog fentebb említett kiegyensúlyozásához (értsd: a helyi norma autonóm módon gondoskodik arról, hogy a magasabb célja érvényesüljön, akár korrekció akár adaptáció révén). Másrészt az érdemi helyi reflexió pótolhatatlan értékű adatokkal szolgál a felsőbb hatóság számára is, amelyre az adott kérdés későbbi végleges eldöntése hárulhat.75 76 VII. De lege ferenda? A mondottak tükrében a törvényhozói hatalom vonatkozásában is felvázolha- tóak a helyi törvényhozó javára kialakítandó ‘rendszerfordulat’ pontjai. Eszerint az egyetemes jog prioritása továbbra is szabály marad. Ezt nemcsak az egyház egysége, hanem rendezett kormányzata is elengedhetetlenül követeli. Ugyanakkor az egyetemes jog adta tulajdonítások (jogok és kötelezettségek) a részleges jog által indokolt esetben felülírhatóak. Ezt egyrészt a hatáskörrel történő visszaélés esetén lehet (átmenetileg) indokolt, tudniillik a norma célját illetve az egyház közjavát figyelembe vevő, kommúnió elvei szerint való kormányzás helyreállítása céljából. Másrészt bizonyos mértékű ‘felülírásra’ az egyetemes jog lehetőség szerint rugalmas adaptációja érdekében is sor kerülhet.77 Természetesen e részleges normák sem térhetnek el a felsőbb törvényhozói akarat lényegétől. Törvényességük mértéke éppen abban áll, hogy a felsőbb jog szellemének és céljainak realizálása érdekében foganatosítanak olyan alsóbb szabályokat, melyek a normahierarchia merev (tisztán formalista) szemszögből történő megközelítése esetén talán feszültséget mutatnak a felsőbb joggal. (Hogy a normaadaptáció milyen további technikai szabályok mentén történhet, az - úgy tűnik - további reflexiót igényel, s az is elképzelhető, hogy a jogi elvek mellett itt továbbra is jelentős szerep hárul olyan teológiai ‘segédelvekre’ mint a szinodális mérlegelés illetve a hitérzék.) 75 Az OE 9c szöveget a dekrétum legnevesebb kommentátora az alábbi értelemben magyarázta: Quacnam sunt haec negotia pro quibus superior auctoritas in Patriarcha cum Synodo residet? Clausola a Concilio usurpata est omnio generalis et nobis non licet eam restingére. Cum Concilium dixerit «pro quibusvis negotiis patriarchatus», haec verba modo generali sunt accipienda, idcoquc comprchcnda sunt omnia negotia, quae aut Sanctae Sedi aut soli Patriarchae legitime non sint reservata, quia si intervenit aliqua reservatio, huic est standum. Unde Synodus, antequam aliquod negotium definiat, videre debet an illud negotium reservatum sit modo dicto (...) PUJOL, C., Decretum Concilii Vaticani II 'Orientalium Ecclesiarum.’ Textus et Commentarium, Romae 1970. 83-84. 76 A törvények eredeti szándékának érvényesülése, mint említettük, szituációfüggő. Így a helyi körülmények átfogóbb ismeretének köszönhetően gyakran a helyi hatóság tudja pontosabban érzékelni és megítélni, hogy az egyetemes norma által szándékolt cél megvalósul-e az adott koordináták között, illetve legalábbis az erre vonatkozó reflexiója és állásfoglalása a felsőbb hatóság döntése számára a társfelelőségből fakadó érdemi információkat nyújt. (Emellett kétségtelenül a külvilág felfogása is hat az egyházra, mint nyilvánvalóan hatott a korábbi korokban is. Ma az egyik jellemző trend a regionalizálódás, s c körülmény - a rész/egész viszonyt kifejező aspektusától függetlenül is - hatást gyakorol a mai keresztények felfogására; vö. ECHEVERRÍA, El derecho, 203.) 77 Az egyetemes jog helyi körülményekhez történő alkalmazásának kiemelkedő jelentőségéről: Ghirlanda, Diritto universale, 12-13.
