Kánonjog 6. (2004)
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Péter: A fegyelmi önállóság mint a 'sajátjogú egyház' specifikus jellemzője: az autonómia mértéke és funkciója
Közlemények 135 VI. A KONFORMITÁS KÉRDÉSÉNEK EKKLEZIOLÓGIAI SZEMPONTJAI A fenti példáinkból is egyértelmű, hogy egy jogkör rendeltetésszerű gyakorlásától történő kirívó eltávolodás korrekciót igényel. Dilemma alakulhat ki viszont arra vonatkozóan, hogy ennek foganatosítása az adott esetben ténylegesen melyik hatóság elsődleges feladata, illetve általánosabban, hogy egy hatóság az adott kérdésben egyáltalán rendelkezik-e hatáskörrel. Szupraepiszkopális szintű megoldást igénylő kérdések esetében nyilvánvalóan két megoldás lehetséges: a Szentszék avagy a köztes törvényhozó szinódusok normaalkotása. A normahierachia elvének szigorú (formalista) alkalmazása mindenképpen azt követelné, hogy az egyetemes törvény által tulajdonított jogkör megvonás formájában jelentkező korrekciója kizárólag a Szentszékre tartozzék. Ugyanakkor a szupraepiszkopális szinódusok döntési prioritása mellett is érvek sorakoztathatóak fel, így mindenekelőtt a probléma hátterének átfogóbb ismerete és értése. így egy olyan rendszer is kialakítható, amelyben első körben a ius commune által tulajdonított jogkörök elhajlásainak korrekcióját is a sajátjogú szinódusok gyakorolják. Tanulmányunk jelen részében éppen azt vizsgáljuk, hogy a kodifikált jog mai rendszerében ez lehetséges-e, s ha igen milyen elvek alapján és ténylegesen mennyiben?63 Richard Puza előbbi állásfoglalása azt látszik megerősíteni, hogy a konformítás kérdésének megítélésében több különböző természetű szempontcsoport juthat szerephez. A codex által adott törvényértelmezési elvek mellett így jelentős szerep juthat a körülményeknek is (vö. a helyi egyház és az egyházmegye pillanatnyi helyzete), illetve általánosabb ekkleziológiai szempontoknak is. (E két utóbbi szempont nyilvánvalóan szervesen összefügg.) A törvényhozói hatalom mai gyakorlási rendszerét egyes szerzők problematikusnak látják, úgy vélvén, hogy a hatályos jog e hatalmi ág vonatkozásában nem realizálta azt a paradigmaváltás, amelyiknek a CD 8 pontja alapján e területre is ki kellett volna terjednie. E kérdés a normahierarchia problematikáját is alapvetően érinti, ezért rövid áttekintése a jelen ponton megkerülhetetlen. A kormányzati rendszer (régime) mindig az egyház önmagáról alkotott felfogásának (image) a le- képződése.64 Az egyetemes jog egyoldalú hegemóniáját tükröző első kodifikált jogrend az I. Vatikánum univerzalista egyháztanának tükörképe volt, mely ekkleziológiát immár részben meghaladottnak tekintjük.65 Egyes szerzők nem alaptalanul jegyzik meg, hogy a CD 8a által hozott ‘rendszerfordulat’, a törvényhozói hatalom vonatkozásában egyszerűen nem játszódott le.66 A megyéspüspöki 63 Kétségtelen, c megközelítés - akárcsak egyébiránt minden interpretációs tevékenység is - bizonyos ‘előmegértésből’ indul ki. Jelen esetben ez a szinodális hatáskör mcglététét tételezi, s azt vizsgálja, hogy a kódex jelenlegi rendszere e hipotézis tarthatóságát mennyiben igazolja vissza illetve mennyiben zárja ki. 64 ECHEVERrIa, L., El derecho particular, in La norma en el derecho canónico (Actas del III. Congrcso intcmacional de derecho canónico, Pamplona 10-15 de octubre de 1976), I. Pamplona 1979. 198. 65 Vö. pl. GOYRET, P., Primato ed Episcopato, in CONGREGAZIONE PER LA DOTTRINA DELLA Fede, II primato del successore di Pietro nel mistero della Chiesa. Testo e commenti (Documenti c Studi 19), Città del Vaticano 2002. 127—151. RODRIGUEZ, P., Natura e fini dei primato dei papa: II Vaticano I ala luce dei Vaticano II, in 11 primato, 81-111.
