Kánonjog 6. (2004)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)
10 Erdő Péter A II-VI. század keresztényei a rétoriskolákban megismerték a görögök törvény-definícióit, amelyek egyébként a római jog forrásszövegeiben is olykor megjelennek. Amikor például Tertullianus a természetes törvényről vagy a nem írott törvényről beszél, akkor úgy tűnik, az Ószövetség teológiáján kívül Szent Pálnak a lelkiismeretről szóló tanítását, valamint a népszerű filozófiát is tekintetbe veszi18 19 20. Lactantius pedig sztoikus cicerói értelemben használja a lex divina és a lex naturalis kifejezéseket21. De a latin keresztény szerzők műveiből, akik szinte kivétel nélkül a rétorisko- lában nyerték képzettségüket, kitűnik, hogy a római jog sajátos kifejezéseit és alapelemeit is a rétoriskolákban sajátították el22. Úgy tűnik, hogy a latin keresztény szerzők többnyire csak középszerű ismeretekkel rendelkeztek a világi jogról. Aromái jog szókincsét müveikben főleg a köznyelvből vagy arétori nyelvből eredeztethetjük. Jogi fogalmaik pedig, még magánál Tertullianusnál is23, gyakran híjával vannak a szakkifejezésszerű pontosságnak24. Mégis a „lex” szó néha, bizonyos mélyebb jogi ismeretek fényében kerül alkalmazásra például Tertullianusnál, aki szerint „consuetudo etiam in civilibus rebus pro lege suscipitur cum deficit /ex”25. De a keresztények írásaiban a „lex”, amennyiben a római jogra utal, általában a világi jog szabályait jelenti minden különbségtétel nélkül, így például Amobiusnál26 és Lactantiusnál, akik a törvényeket, vagyis a pozitív jog előírásait, a római jog előírásait gyakran az igazságossággal ellenkezőknek mondják27. Hasonlóképpen Szent Ambrus is a leges humanae, az „emberi, világi törvények” ki18 Vö. MOHRMANN, C., Études sur latin des Chrétiens, IV (Storia e lettcratura 143), Roma 1977. 47: „Mnis aussi lex avec ses significations multiples, souvent difficiles à définir, n’est que la transposition de gr. Nomos, qui se trouve régulièrement dans le Septante, mais qui est à son tour la transposition de Thora, mot presque intraduisible, qui signifiât 'doctrine, enseignement’, spécialement 'enseignement religieux”’. 19 Vö. BLAISE, Dictionnaire (16. j.) 493. nr. 2. 20 PI. Adv. Iudaeos II = CCL 2. 1341-1344; vö. SPANNEUT, M., Tertullien et les premiers moralistes africains, Gembloux - Paris 1969. 12-13. 15. GAUDEMET, J., Le droit romain dans la littérature chrétienne occidentale du IIÍ au V siècle (Ius Romanorum Medii Aevi, Pars 1/3, b), Mediolani 1978. 18: , JL’expression - sc. lex naturalis - n’était pas inconnue des juristes, mais ceux-ci usaient plus volontiers de ius naturale”. 21 SPANNEUT, Tertullien (20. j.) 148. 22 Vö. MaRROU, H.I., Storia dell’educazione nell’antichità, Roma 1978. 375-383. 407-409. SPRINGHETTI, A., Latinitas fontium iuris canonici (Pontificium Institutum Altioris Latinitatis. Bibliotheca „Veterum Sapientia” A/7), Romae 1968. 18. 23 GAUDEMET, Le droit romain (20. j.) 20, 23, 30. 24 Uo. 12-13. 25 De corona 4, 5 = CCL 2. 1044; vö. Dig. 1, 3, 32, 1 = kiad. (3. j.) 34; lásd GAUDEMET, Le droit romain (20. j.) 22. 26 PI. Adv. Nat. 4, 23 — CSEL 4. 159: (...) homines (...) adulteria [tarnen] legibus vindicant, et capitalibus afficiunt eos poenis (...). Vö. GAUDEMET, Le droit romain (20. j.) 47. Tertullianus, Ad Nat. I, 6 = CCL 1. 17. 27 Inst. Div. V, 6, 3 = CSEL 19. 417: Leges etiam sibi iustitiae nomine iniquissimas iniustissimasque sanxerunt quibus rapinas, et avaritiam suam contra vim multitudinis tuerentur (...); vö. Inst. Div. VI, 9, 3-7 = CSEL 19. 510-511. Vö. GAUDEMET, Le droit romain (20. j.) 63-64. LOI, V., Lattanzio nella storia del linguaggio e del pensiero teologico pre-niceno (Bibliotheca Theologica Salesiana, 1/5), Zürich 1970. 258-262.
