Kánonjog 6. (2004)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A "LEX" szó jelentése az ókori kánonjogban (III-VII. század)

A „LEX” SZÓ JELENTÉSE AZ ÓKORI KÁNONJOGBAN (III—VII. SZÁZAD)

11

fejezést az emberi társadalom jogszabályaira használja28 29, és ezeket gyakran az isteni törvényekkel ellenkezőknek látja. Az isteni törvények leges divinae29 néven szerepelnek írásaiban.

Az is előfordul, hogy a „lex” szó, miként más, többé-kevésbé jogi szakkifejezések is, a keresztény szövegekben vallási fogalmakra vonatkozik. Szent Cyprianus például az isteni előírásokat nem ritkán leges, mandata vagy praecepta néven emlegeti, és a lex et disciplina Domini kifejezést arra használja, hogy az isteni erkölcsi törvény és az egyházi parancsokban konkretizált fegyelem között különbséget tegyen30. Ennek során a „lex” kifejezést valamiképpen az Egyház saját joga ellentéteként használja.

A fejlődés előrehaladtával a jogi kifejezéseket nem csupán a teológia céljaira kezdték használni, hanem megfigyelhető volt a terminológiának egy fajta kiterjesztése, az új, sajátosan egyházi intézményekre is31 32. Ennek a jelenségnek az illusztrálására idézhetjük Szent Ágoston szövegét, amely a Decretum Gratiani-ba is bekerült, noha kissé megváltoztatott formában. Ebben a „lex” már nem egyszerűen természetes, isteni vagy világi törvényt jelöl, ahogyan leggyakrabban az ágostoni terminológiában, hanem olyan bizonyos mértékig jogi szabályt is, amely magában az Egyházban érvényesül: ,Jn his enim rebus de quibus nihil certi statuit Scriptura divina mos populi Dei, vel instituta maiorum pro lege tenenda sunt”i2.

Az ókor legvégén vagy a középkor kezdetén született meg az antikvitás terminológiájának és fogalomkészletének nagyszabású gyűjteménye, Sevillai Szent Izidor Etymologiae című munkája. A szerző főleg a mű V. könyvében részletesen értekezik a törvényekről. Izidor valószínűleg a tudományos bevezetést tartalmazó enciklopédiákból és tankönyvekből33, ebben a kérdésben pedig Gaius Institúcióiból34, valamint Tertullianus műveiből35 merített közvetlenül vagy legalább közvetve. így a törvény sztoikus, filozofikus és retorikus fogalmát, illetve definícióját éppúgy megtaláljuk nála36, mint a formális és technikai, illetve jogi

28 Pl. De off. I, 36, 184 = PL XVI. 78. Ep. 17, 4; 18, 13; 21, 9 = PL XVI 962. 976. 1004 stb. Vő. GAUDEMET, Le droit romain (20. j.) 82. 93.

29 Pl. Exp. Evang. Sec. Lucam VIII,5 = CSEL 32/4. 394.

30 Ep. 15, 1; 27, 1 = CSEL 3/2. 513 s. 540. Megjegyzendő, hogy disciplina ebben az összefüggésben lege fide, vö. Gaudemet, Le droit romain (20. j.) 37; SPANNEUT, Tertullien (20. j.) 76. De más értelemben disciplinae a keresztényeknél lásd: GROSSI, V., Disciplina, in Di BERARDINO, A., Dizionario patristico e di antichità cristiane, I. Casale Monferrato 1983. 991.

31 Vö. SPRINGHETTI, Latinitas (22. j.) 19.

32 Ep. 36, 2 (a. 397) = Sant’AGOSTINO, Le lettere, I (Nuova Biblioteca Agostiana, Opere di Sant’Agostino, Parte III/21), Roma 1969. 250. Vö. D. 11 c. 7 = FRIEDBERG, A. (ed.), Corpus Iuris Canonici, I. Leipzig 1879 (uny. Graz 1959), col. 25.

13 DIAZ Y Diaz, M., Introducción general, in OROZ RETA, J. — MARCOS CASQUERO, M.A. (ed.), SAN ISIDORO DE SEVILLA, Etimologias (Biblioteca do Autorcs Cristianos 433), I. Madrid 1982. 189-190.

34 SAN ISIDORO de SEVILLA, Etimologias (33. j.) 1. 512. nt. 9. DE CHURRUCA, J., La Istitutiones de Gayo en san Isidoro de Sevilla, Bilbao 1975.

35 FONTAINE, J., Isidore de Seville et la culture classique dans l’Espagne visigothique, I. Paris 1983.2 259-260. Vö. definíciók in Etym. 2, 10, 2; 5, 3, 3 = kiad. (33. j.) I. 347, 510.

36 Vö. pi. Etym. 5, 2, 1 = kiad. (33. j.) I. 510: Omnes autem leges aut divinae sunt, aut humanae. Divinae natura, humanae moribus constant (...); Etym. 2, 10, 3 = uo. I. 374: Porro si ratione lex