Kánonjog 4. (2002)

KÖZLEMÉNYEK - Hámori Antal: Az abortusz büntetendő cselekményének kánonjogi tényállása (magyar állami jogi összehasonlítással)

KÖZLEMÉNYEK

87

fentiek szerinti, orvosi megközelítésben használt, ún. „életképességi” stádiumban elkövetett „koraszülés” is abortusznak (magzatelhajtásnak) minősül; ez az ún. „koraszülés” azonban a magzat és az anya életének megmentése céljából megengedett.

Erdő Péternek az abortusz kánonjogi fogalmára adott reflexiójában: az abortusz végzése a kánoni hagyomány szerint, melyet újabb törvényi meghatározás hiányában ma is követnünk kell a fogalom értelmezése tekintetében (vö. CIC 6. kánon 2. §), azt a cse/eAvást jelenti, mellyel valaki közvetlenül, szándékosan, hatékony fizikai vagy morális cselekvéssel a magzat elhajtását okozta.9 10

A hatályos magyar állami büntetőjog szerinti magzatelhajtás fogalma alatt az emberi magzat jogellenes megsemmisítése értendő. A bűncselekmény jogi tárgya a magzat élete és az állapotos nő egészsége, testi épsége. A bűncselekmény passzív alanya az állapotos nő magzata. Csak élő magzat ellen követhető el a bűncselekmény, halott magzat elhajtása - még ha nem is orvos eszközli - nem vonható a tényállás körébe. A magzat fejlettsége - hatályos állami büntetőjogunkban is - közömbös, ennél fogva elkövethető a magzat kialakulásától, a fogantatás pillanatától (vö. 1992. évi LXXIX. tv. preambuluma) a természetes szülés bekövetkezéséig. Közömbös az is, hogy az elhajtott élő magzat mennyiben volt képes méhen kívüli életre, továbbá, hogy törvényes házasságból, vagy házasságon kívüli nemi viszonyból származott. E körülmények a büntetés kiszabása során értékelhetők.11

2. AZ IN VITRO MEGTERMÉKENYÍTÉS ÉS A MAGZATELHAJTÁS BÜNTETŐJOGI TÉNYÁLLÁSÁNAK PROBLEMATIKÁJA

A magzatelhajtás büntetőjogi tényállásának egyik új, alapvető kérdéseként jelentkezik, hogy e delictum megvalósulhat-e akkor, ha a magzat lombikban (in vitro), tehát az anya testén kívül fogan meg (mesterséges megtermékenyítés), és (még) ott fejlődik. Sanchis határozott véleménye, hogy ilyenkor nincs szó - a CIC 1398. kánonja szerinti - abortuszról, függetlenül attól, hogy az erkölcsi tanítás és az Egyház Tanítóhivatala szerint sem megengedett az ilyen tevékenység (ugyanis ebben az esetben mindenképpen egy magzat elpusztításáról van szó).12 Sanchis álláspontja szerint ez a tevékenység nem minősül magzatelhajtónak, a magzatelhajtás büntetendő cselekményét képező beavatkozásnak, „többek között azért, mert a

9 A Bizottság válasza: 1988. január 19. Pápai jóváhagyás: 1988. május 23. Kihirdetés: 1988. december 12., Acta Apostolicae Scdis (AAS). LXXX. évf. 1988. 1818. A CIC 16. kánonja kimondja: „1. §. A törvényeket hitelesen magyarázza a törvényhozó és az, akit ő a hiteles törvénymagyarázatra felhatalmazott. 2. §. A törvény módjára kiadott hiteles törvénymagyarázatnak ugyanolyan érvénye van, mint magának a törvénynek, és ki kell hirdetni; visszamenő hatálya van akkor, ha a törvény önmagukban biztos szavait csak megvilágítja; ha a törvényt leszűkíti, kiterjeszti vagy a kétes szöveget magyarázza, nincs visszamenő hatálya.”.

10 Ld. 4-cs sz. lábjegyzet, 345. (Távlatok), valamint vö. uo. 535-536. (Egyházjog).

11 Ld. HORVÁTH T., A személy elleni bűncselekmények.=A Büntető Törvénykönyv magyarázata. Különös Rész. Szcrk.: Györgyi K. és Wiener A. I. Bp., 1996. 330.

12 Van olyan felvetés is, hogy ebben az esetben a CIC 1397. kánonja szerinti emberölés büntetendő cselekménye valósul meg.