Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga
60 Luis Navarro helyesen is lehet érteni annak fényében, amit a II. Vatikáni Zsinat és a LEF előkészítő munkáiból fakadó értelmezési szempontok szilárdítottak meg. Mikor a debita relatio-ra hivatkozunk, az Apostolicam Actuositatem Decretum 19. pontja fölhívja a figyelmet az V., De ordine servando című fejezet 24. pontjára, ahol föl vannak sorolva a tekintély általános feladatai, szem előtt tartva az egyéni vagy kö- 44 45 46 47 48 49 50 44 Ennek a kánonnak az előkészítő munkálatai során úgy haladtak előre, hogy közben egyre jobban megvilágosították a hívők társulási céljait és jogait. Kezdetben általános kifejezést használtak «ad fines spirituales»; majd helyettesítették ezt a «fines religionis vei pietates»-szel, mert az volt a szempont, hogy jobban meghatározzák a céljait és hogy párhuzamos legyen az egyházjogi hagyománnyal (v.ö. Relatio super priore schemate Legis Ecclesiae Fundamentalis, in Schema Legis Ecclesiae Fundamentalis. Textus emendatus, i.m., 83. old); ezt követően használták az 1917-es CIC 685. kánonjának kifejezését: «ad fines caritatis vel pietatis». V.ö. Communicationes, 12 (1980), 39. old. A «vocationem Christianam in mundo fovendam» bevezetéséről v.ö. Communicationes, 8 (1976), 86. old. 45 Miként a «De Laids» Coetus-a magától értetődővé teszi, azok a társulások, melyek nem lelki célúak, alá vannak vetve a civil irányításnak, mivel a társulási emberi jog gyümölcsei. V.ö. Communicationes, 17 (1985), 219. old. 46 A záró megjegyzés, ami miatt a hívő nem társulhat szabadon az egyházi hatóságnak alávetett célok megvalósításához, végig megjelenik a CIC azon kánonjának szövegében, mely a hívő társulási jogairól szól. V.ö. PONTIFICIA COMMISSIO CODICI IURIS CANONICI RECOGNOSCENDO, Codex Iuris Canonici (Schema novissimum), post consultationem S.R.E. Cardinalium, Episcoporum Conferentiarum, Dicasteriorum Curiae Romanae, Universitatum Facultatumque ecclesiasticarum necnon Superiorum Institutorum vitae consecratae recognitum, iuxta placita Patrum Commissionis deinde emendatum atque SUMMO PONTIFICI praesentatum, E. Civitate Vaticana, 25 Martii 1982, 215. kánon 36. old. (mostantól a következőképpen idézzük: a CIC 1982-es Schemája). 47 V.ö. föntebb, a nyilvános társulásokban kifejtett misszióról szóló paragrafusban. 48 A mondottakból vezetendő le, hogy a hívők társulási joga nem azonos az egyedül vagy a másokkal való alapítási joggal bármely társulási forma esetében, hanem csak a magántársulás esetében. 49 V.ö. a LEF Texturs Priorjának 17. kánonja és a LEF Textus emendatus 16. kánonja, in Schema Legis Ecclesiae Fundamentalis. Textus emendatus, i.m. 17. és következő old. A Schema de Legis Ecclesiae Fundamentalis. Textus emendatus-tol kezdve a debita cum auctoritate ecclesiastica relatione servata meghatározást elhagyták. V.ö. Communicationes, 8 (1976), 86. old. A későbbiekben vitatkoztak annak visszavételéről, aztán pedig a szavazás következtében öt placet és öt non placet eredményeként nem lett visszavéve. V.ö. Communicationes, 12 (1980), 39. old. 50 A LEF szerkesztési munkálatai idején néhány kritikai megjegyzés jött elő a debita relational kapcsolatban. V.ö. O. GIACCHI, Relazione sulla «Lex Fundamentalis Ecclesiae», in «Lex Fundamentalis Ecclesiae». Atti della tavola rotonda (Macerata, 12-13 ottobre 1971) A. Moroni gondozásában, Milánó, 1973, 32. és következő oldalak; és F. FINOCCHIARO, Intervento nella tavola rotonda, in «Lex Fundamentalis Ecclesiae» Atti delta tavola rotonda, i.m. 65. old. A jócskán különböző tanbeli álláspontoktól kiindulva Fedele döntése megfelel a fönt idézett szerzőkkel, mikor az jelzi, hogy a korábban említett kapcsolat magábafoglalja a társulási jog «valamiféle lehatárolt elismerést». V.ö. P. FEDELE, II problema dell'automonia privata nell’ordinamento canonico, in La norma en el Derecho canónico. Actas del III Congreso lntemacional de Derecho canonico. Pamplona, 10-15 de octubre de 1976, 2. kötet, Pamplona, 1979, 767. old. A CIC kihirdetése után kritizálták a társulások sajátos szabályaiban a debita relatio bevételét. Condorelli számára ez a kapcsolat az egyházi tekintéllyel magától értetődően magába foglalja a törvényes érdeket és a meggyengített jogot, de nem a valódi társulási jogot. V.ö. M. CONDORELLI, / fedeli nel nuovo Codex Iuris Canonici, in Le nouveau Code de Droit Canonique. Actes du V Congrès International de Droit Canonique. Ottawa, 19-25.V1II.I984, M. Theriault és J. Thom gondozásában, Ottawa, 1986, I. kötet, 331. és következő old. és 342. old. Ennek a véleménynek bizonyos kritikáiként v.ö. R. BACCARI, L 'autonómia privata. Principio genetico, i.m. idézett hely, 464. old. Erről a kérdésről v.ö. S. PETTINATO, Associazioni private dei fedeli e «debita relatio» con l’autoritá ecclesiastica, in II diritto ecclesiastico, 97 (1986), I, 493-515. old.
