Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Luis Navarro: A hívők társulási joga
A HÍVŐK TÁRSULÁSI JOGA 61 zösségi apostoli tevékenységet, valamint a laikusok feladatai, illetve azok a különböző szintek, melyek a hatóság beavatkozását jelölik a világiak társulásaiba51. Itt különböztetik meg a támlások fajait és a különböző kapcsolatokat, melyek a tekintéllyel fűzik össze őket: egyes társulások jobban kötődnek a hierarchiához, egyesek kifejezetten elismertek, mások nem52. Viszont mindegyikre szigorúan alkalmazott ennek a zsinati dekrétumnak a 24. számú paragrafusa: „Hierarchia est laicorum apostolatum fovere, principia et subsidia spiritualia paebere, eiusdem apostolatus execitium ad bonum commune Ecclesiae ordinare atque, ut doctrina et ordo serventur, invigilare”. A debita relatio minimumként azt szabja meg, hogy minden társulásnak bírnia kell a hatóság egyetértését, vagyis alá kell vernie magát az ellenőrzésnek és magának a hatóság vezetésének a fönt említett szöveg felsorolt területein, melyben meghatározott kapcsolat áll fönn a hívő és a hatóság között. Következésképpen ez a kapcsolat nem jelent igazságtalan korlátot a hatóság felől a társulás számára, hiszen a hívők jogai lehatároltak azokban a tevékenységekben, melyek az Egyház hierarchiájához tartoznak53. A LEF Textus Prior-ja 17. kánonjára történő Relatio-1 elemezve analóg konklúziót vonhatunk le. A célok - melyekre a hívő szabadon társulhat az Egyházban -, kommentálása után ez következik: ,,b) omnes consociationes quas christifideles libere condunt ad fines religionis vel pietatis subsunt vigilantiae auctoritatis ecclesiasticae competentis et etiam eius regimini, sicut huic subsunt ipsi christifideles singuli; haec additio est necessaria, ut subiectio haec distinguatur a subiectione qua tenentur consociationes ab ipsa auctoritate ecclesiastica constitutae, quae scilicet ab eiusdem superiore directione pendent.”54. A debita relatio tehát a társulásnak a hatóság által gyakorolt felügyeletének és irányításának tevékenységében konkretizálódik. Sőt, pontosítást nyer abban, hogy ez a függőség a hívők egyénként való kezelésének területét érinti55. Ellenben a hatóság által alapított társulások alá vannak vetve a „superiore directione”-nak. A hívők által szabadon teremtett társulások számára a felügyelet a hitet, az erkölcsöt és az egyházfegyelmet érinti56, és a hatóság vezetésétől való függőségük sosem alakulhat át ebbe az általa alapított társulásokban megnyilvánuló felsőbb vezetésbe, mely a hatóságot illetné meg. A hatóság nem mehet tovább ezen határokon és a társulás nem vonható ki az idézett területek fölötti igazgatás és felügyelet alól. 51 V.ö. Apostolicam Actuositatem Decrétum 24. pontja 52 Azokról a társulási típusokról, melyek a zsinati szöveg alapján bontakoztak ki v.ö. A. DEL PORTILLO, Ius associationis, i.m. 18-25. old. 53 V.ö. R. BACCARI, L’autonomia privata. Principio genetico, i.m., idézett hely, 465. old. 54 Relatio super priore schemate Legis Ecclesiae Fundamentalis, in Schema Legis Ecclesiae Fundamentalis. Textus emendatus, i.m., 83. old. 55 A «De LEF» Coetus-a szerint az a tény, hogy a hívők csoportja társulást hoz létre nem hozza magával a hierarchiától való nagyobb függést. A «sicut huic subsunt ipsi christifideles singuli» kifejezés a Resolutio Corrienten-ben előre látható szabályozásból fakad. V.ö. S.C. DEL CONCILIO, Resolutio Corrienten., i.m. idézett hely, 140. és 144. old. 56 V.ö. S.C.DEL CONCILIO, Resolutio Corrienten., i.m. idézett hely, 140. old.
