Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: A házassági beleegyezés színlelése (1101. k.)
26 KUMINETZ Géza 23.3.3. A felek javának kizárása (az élet-, és szeretetközösség kizárása) A házasság az üdvösség privilegizált helye, amelyben Isten és ember a történelem, a jelen és a jövő találkozik. Célja a benne élő személyek java (akik benne élnek és akik belőle születnek). Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a házasság minden személyessége mellett intézmény is, a házastársi szerelem intézménye is, mely ezen túl a társadalom javára is rendelt. Mivel a házasság javainak hagyományos sémája bizonyos értelemben elszegényedett, ezért tűnik fel ma ez a kategória, mint önálló lényegi elem (s bizonyos értelemben ezt kell mondanunk az életközösséghez való jogról is). Mindenesetre ha lényegi elemnek tekintjük, a házasság objektív céljai közé kell sorolnunk. Ez azt jelenti, hogy nem a felek egyéni célja, vagy motívuma a házasság megkötése érdekében.17 Különbözik az ágostoni javaktól is, ám konkrét tartalmának meghatározása előttünk álló feladat. Van olyan szerző, aki pl. a felek kölcsönös pszicho-szexuális tökéletesedésében látja ennek az elemnek a tartalmi lényegét.18 Mások ebben a lényegi elemben a felek személyes javát, interperszonális és házastársi javát látják és úgy fogalmaznak, hogy az ágostoni javak emberi módon való vállalását jelenti, mely hasonló a szerelem jellegzetes tulajdonságaihoz.19 A joggyakorlat is különbözőképp értékelte a felek javának kifejezését, keresve pontos tartalmát. Eszerint jelentette: 1. a lényegi jogok és kötelességek egyikét, 2. a hagyományos javakat, 3. a testhez való jogot, 4. a házasság intézményes célját, mely mint ilyen kívül esik a házasság lényegén, 5. az életközösséghez való jogot (ius ad vitae communionem), 6. a lényegi terhek vállalására való képtelenségek egyikét.20 Ezek után jogos a kérdés, hogy pontosan mi a tartalma? A felek java mindig létezett, amióta „nem jó az embernek egyedül”. A házasság olyan javának kell tekintenünk, mely a felek személyes tökéletesedésétjelenti. Azokat a kötelezettségeket foglalja magába, melyek nélkül morális értelemben véve lehetetlen lenne a személyek belsőséges közössége. Amennyiben súlyos hiányosság fedezhető fel a személyek és a cselekedetek integrációjában, úgy lehetetlenné válik az élet-, és szeretetközösség. Ez azt jelenti, hogy inkább a kizáráshoz, mint a képtelenséghez tartozik, nem kizárva azokat a pszichés okokat, melyek ezen kötelezettségekkel kapcsolatos képtelenséget eredményeznek. Itt, kizárás esetén pozitív akarati cselekedetről van szó. Mi van akkor, ha összeférhetetlen jellemek kötnek házasságot? Ilyenkor nem lehet interperszonális integrációról beszélni. Ebben a tekintetben a joggyakorlat nem egyértelmű, mivel egyes ítéletek szerint a képtelenség egyik esetével állunk szemben. Ezzel kapcsolatban joggal hangsúlyozza S. Villeggiante, hogy a karakterek összeférhetetlensége önmagában 17 BERTOLINO, R., Gli elementi costitutivi dei bonum coniugum: stato della questione, in AA.VV., Il bonum coniugum nel matrimonio canonico (Studi giuridici XL.) Città del Vaticano 1996, 7-11. 18 MONTAGNA, E., Bonum coniugum: profili storici, in AA.VV., II bonum coniugum nel matrimonio canonico (Studi giuridici XL.) Città del Vaticano 1996, 58. 19 SERRANO RUIZ, J. M., Il bonum coniugum e Ia dottrina tradizionale dei bona matrimonii, in AA.VV., II bonum coniugum nel matrimonio canonico (Studi giuridici XL.) Città del Vaticano 1996, 151-152. 20 VILEGGIANTE, S., Il bonum coniugum nella giurisprudenza canonica postconciliare, in AA.VV., II bonum coniugum nel matrimonio canonico (Studi giuridici XL.) Città del Vaticano 1996, 206.
