Kánonjog 4. (2002)
KÖNYVSZEMLE
150 KÖNYVSZEMLE Tanulmányok a magyarországi egyházjog középkori történetéről. Kéziratos kódexek, zsinatok, középkori műfajok, szerk. Erdő P. (Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nominatae, III Studia, 3), Szent István Társulat, Budapest 2002, pp. 240. A középkori Magyarország egyházjogáról, a hazánkban is érvényes egyetemes kánonjogi előírásokról, azok ismeretéről, követéséről, alkalmazásáról, de a hazai részleges egyházi jogalkotásról, a zsinatok és püspökök törvényhozói munkásságáról, a szerzetesjog egyetemes és hazai emlékeiről számos részlettanulmány látott napvilágot az utóbbi évtizedekben. A kutatások különösen a külföldi és hazai könyvtárak kéziratos kódexeinek vizsgálata terén jártak figyelemre méltó eredményekkel. Külön is ki kell emelnünk a szomszédos országokban (pl. Ausztriában) fennmaradt, de a középkorban Magyarországon használt kéziratos kötetek jelentőségét, valamint a hazai egyházi könyvtárakban őrzött kódexeket, melyek leírása, modem szempontok szerinti tartalmi és formai vizsgálata csak az utóbbi évtizedekben vett új lendületet. Ugyancsak értékes eredményeket hozott a középkori magyarországi könyvkultúra töredékes emlékeinek kutatása: a főként hazai könyvtáraink kötéstábláiból kibontott kódextöredékek nem csekély része egyházjogi tartalmú. Számos esetben az adott példány hazai használata is kimutatható, így a kötelező tudományos óvatosság megtartásával is levonható több megalapozott következtetés egyházi jogi kultúránknak erről a rétegéről. A jogszabályokon kívül természetesen az intézmények működése és a joggyakorlat is új fényben rajzolódik ki a török idők után nem kis részben külföldön vagy töredékesen fennmaradt anyag vizsgálatából. Ezt az új szemléletet a nemzetközi kutatások eredményei is gazdagítják, hiszen a térség más országainak középkori egyházi jogéletéről, az egyházjogi irodalom műfajairól, az egyházjog középkori oktatásának módszereiről újabban szerzett ismeretek a magyar kutatót is arra ösztönzik, hogy új módon tegye fel kérdéseit. Körmendy Kinga és Solymosi László tanulmányai késő középkori forrásanyag alapján mutatják be a magyarországi klérus egy fontos részének, az esztergomi, illetve a veszprémi kanonokoknak az olvasmányait és műveltségét. Mivel a káptalanok közigazgatási tevékenysége, hiteleshelyi szerepe, különösen pedig egyes tagjaik, főként a vikáriusok bírói munkássága jelentős egyházjogi ismereteket kívánt, szinte természetes, hogy mind a veszprémi székesegyházi könyvtárból kikölcsönzött könyvek, mind az esztergomi vikáriusok egyetemi műveltséget tükröző, külföldről hazahozott tankönyvei és más olvasmányai között igen jelentős helyet foglalnak el az egyházjogi témájú művek. Ennek a klerikusi egyházjogi műveltségnek a konkrét színvonalát, mélységét és jellegét dokumentálják Körmendy Kinga és Solymosi László kutatásai. Ezek alapján ennek a klerikusi rétegnek az egyházjogi könyvhasználata és műveltsége az akkori idők nyugati egyetemi színvonalának felelt meg. Úgy tűnik azonban, hogy a hazai káptalanokban használt könyvek többnyire csupán a kor nívós szakirodaimának leglényegesebb, leghatásosabb munkái voltak. Körmendy Kinga vizsgálatai betekintést engednek abba is, hogy milyen okból, milyen módon készítették könyvmásolataikat az itáliai egye
