Kánonjog 4. (2002)
KÖNYVSZEMLE
Könyvszemle 149 fűződő érdekkel, a keresetlevelet elfogadó vagy visszautasító határozat jogi természetével kapcsolatos kérdésekre. A szisztematikus fejtegetések sorát összefoglalás és következtetés zárják. A szerző megállapítja, hogy a keresetlevél azt a fontos szerepet, amire perbeli helye és tartalma predestinálja, nem tudja betölteni. A kánoni perben ugyanis a kereset- levél benyújtásának egyetlen joghatása, hogy kiváltja a bíróság döntését: vagy elfogadják, vagy visszautasítják a keresetlevelet. Az alapvető probléma megállapítása után a záró következtetésekben számos értékes javaslatot találunk. Egyrészt a keresetlevéllel kapcsolatos jogszabályok módosítására, másrészt a keresetlevél szigorúbb elbírálására tesz részletesen kidolgozott technikai javaslatokat. Az eljárásjogi hatáson kívül a szerző javasolja a keresetlevél benyújtásához fűzni a bíróság illetékességének rögzülését. Ez a joghatás jelenleg az idézés időpontjához kapcsolódik. Természetesen egy ilyen javaslat elfogadása az illetéktelenség olyan szabályozását kívánja meg, amely a területileg (eddig viszonylagosan) illetéktelen bíróságok ítéleteit orvosolhatatlanul semmisnek minősítené. Az elévülés és elbirtoklás megszakadását is javasolja a szerző a keresetlevél benyújtásához kötni. Jelenleg ez a hatás egyesek szerint az idézés kibocsátásakor, mások szerint a perfelvételkor következik be. Természetesen joggal felvethetjük a kérdést, hogy a puszta alaptalan keresetlevél is megszakíthatná-e az elbirtoklást a közérdek sérelme nélkül. Erre való tekintettel a szerző javaslatát olyan értelemben látjuk pontosítandónak, hogy az elbirtoklás és az elévülés megszakadása nem annyira a keresetlevél benyújtásának, mint inkább a keresetlevél elfogadásának lehetne a jogkövetkezménye. A házassági perekben a szerző a per kontradiktórius jellegével ellentétesnek látja a felperessel egyetértő, ahhoz pertársként csatlakozó alperes ellentmondásának hiányát. A kötelékvédő szerepének erősítését tekinti megoldásnak. A magánjogi per modellje helyett inkább a házassági per akkuzatórius jellegének kidomborítását tartja kívánatosnak. Mindezek a javaslatok a keresetlevél kánonjogi jelentőségének növelését eredményeznék. A kötetet a rövidítések jegyzéke és a felhasznált irodalom felsorolása után angol nyelvű összefoglaló zárja. Hársfai Katalin monografikus tanulmánya jelentős hazai és nemzetközi szakirodalom felhasználásával készült. Különösen az olasz és spanyol nyelvű publikációk voltak a szerzőre nagy hatással, de rendre találunk jelentős német nyelvű írásokat is az idézett munkák között. A mű egészét áttekinthető szerkezet és logikus témakezelés jellemzi. Kánonjogi szakirodalmunkban e munka megjelenése mindenképpen figyelemre méltó eseményt, valódi gazdagodást jelent. ERDŐ Péter
