Kánonjog 4. (2002)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: Ritusközi (egyházközi) gyóntatási fegyelem a katolikus egyházban
14 Erdő péter mélyt jogképtelenné tevőnek tekinthessünk, annak kifejezetten úgy kell rendelkeznie, hogy a cselekmény semmis vagy a személy nem jogképes. b) Keleti katolikus hívő gyónása latin gyóntatónál Más jellegű kérdések merülnek fel abban az esetben, amikor keleti katolikus hívő kíván gyónni latin gyóntatónál, és olyan bűnnel vádolja magát, mely a keleti egyházjog szerint fenntartottnak számít. Mivel a fenntartás a gyóntató felhatalmazásának korlátozása, nem vonatkozik a latin gyóntatóra, mivel a CCEO kánonjai „kizárólag az összes keleti katolikusokra vonatkoznak, hacsak nincs kifejezetten ellenkező rendelkezés a latin egyházzal való kapcsolatok tekintetében”. A CCEO 727. és 728. kánonja nem tartalmaz semmilyen utalást a latin egyházra. Következésképpen a latin gyóntató felhatalmazása csorbítatlan marad. Mivel a bűn fenntartása, eltérően a cenzúrától, nem egyházi büntetés, úgy tűnik, a keleti hívő számára nem tilos fenntartott bűneinek meggyónása. A latin Codex, mely a latin gyóntatót egyedül kötelezi közvetlenül, kifejezetten elrendeli, hogy „minden krisztushívőnek joga van bűneit annál a törvényesen jóváhagyott gyóntatónál meggyónni, akinél akarja, még akkor is, ha az illető más rítushoz tartozik” (991. k.). Ennek a rendelkezésnek az alapja a II. Vatikáni Zsinat tanítása - mely természetesen a keleti katolikusokra is vonatkozik - és amely szerint a katolikus Egyházban a különböző rítusoknak egyenlő méltóságuk van (SC 4). Ezért a hívőnek joga van, hogy akár más sajátjogú egyházhoz tartozó gyóntatót is válasszon (vö. OE 16.27)21. Sőt az Orientalium Ecclesiarum kezdetű zsinati határozat 16. pontja a forrása a latin Codex 991. kánonjának22. így, ha nem a latin Codex, de a zsinati határozat mindenképpen vonatkozik a keleti katolikus hívőkre is. Ezért nekik is joguk van latin gyóntatóhoz fordulni. Sőt ezt a jogot egyes szerzők alapvetőnek minősítik, mivel a gyóntató megválasztása közvetlenül érinti a hívő személyének méltóságát és intimszféráját23. Ezek alapján világos, hogy a latin gyóntató nem csupán érvényesen, de megengedetten is oldozza fel a keleti gyónót az olyan bűn alól, mely az illető sajátjogú egyházában fenntartottnak minősül. Ennek pedig az az oka, hogy ebben az esetben még közvetett tilalom sem áll fenn, hiszen nem látszik tilosnak, hogy a keleti hívő fenntartott bűnét meggyónja. Mindebből azonban sajátos lelkipásztori probléma adódik. Minthogy a keleti katolikus hívők gyakran diaszpórában élnek, gyakran megesik, hogy könnyen el tudnak jutni latin gyóntatóhoz. így újra felmerül a kérdés, hogy nem hatástalan-e a bűnök fenntartásának intézménye a keleti egyházjogban. Ennek a valóban fennálló nehézségnek a megoldására a latin egyházjog különböző megoldásokat kínál. Mindenek előtt, mint fentebb mondtuk, minden további 21 Vö. G. DAMIZIA, Commento al c. 991, in Commento al Codice di Diritto Canonico, ed. P. V. Pinto, Roma 1985, 590. 22 Vö. Codex luris Canonici auctoritate loannis Pauli PP. II promulgatus, fontium annotatione et indice analytico-alphabefico auctus, Città del Vaticano 1989, 276. 23 Vö. pl. T. RINCÓN-PEREZ, Libériád del seminarista para elegir el "moderador" de su vida espiritua/, in lus Canonicum 28 (1988) 479; UA., La liturgia y los sacramentos en el derecho de la Iglesia, Pamplona 1998, 238-239; W. H. STETSON, Comentario al c. 991, in Comentario exegético al Côdigo de Derecho Canónico, ed. A MARZOA—J. MIRAS—R. RODRÍGUEZ- OCANA, Pamplona 1996, III, 842-843.
