Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
132 Joggyakorlat A megvizsgált rotai ítéletek alapján kialakult véleményünk szerint a bírók a harmincas évektől egészen a II. Vatikáni Zsinatig, kizárólag csak az akut drogfogyasztás által előidézett értelem használatának hiánya alapján ítélték meg az eseteket. Ez alól egyetlen kivétel volt Wynen (27 februarii 1937), aki más megoldást keresve, az ítélőképesség hiányára, illetve a beleegyezés tárgyának mérlegelésére helyezte a hangsúlyt. Az ilyen jellegű értelmi zavarokat általában a kokainfüggő- ség képes előidézni. A bírók álláspontja szerint az akut drogfogyasztás az értelem működésében olyan módosulásokat képes előidézni, amelyek a személy emberi cselekvését gátolják meg. Az értelem elégséges használatának hiányát általában a tudatzavarhoz hasonlítják, ilyenkor az értelem és az akarat integrált működésével nem számolhatunk. 117 118 Ebben a kontextusban más ítéletek az „obnubilatio mentis”, vagyis az „értelem eltompulása” kifejezést alkalmazzák.119 Amint látjuk, a beleegyezés megadásakor az értelem és az akarat együttes működésére van szükség, ennek megfelelően az akarat szabad és szándékos kell, hogy legyen. Brennan megállapítása szerint a beleegyezés lényegi elemét alkotja az arra a dologra vonatkozó ismeret/tudás, amit akarunk.120 121 A jogtudomány fejlődésével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a beleegyezés érvénytelenségét nemcsak az értelem elégséges használatának, hanem az ítélőképességnek a hiánya is előidézheti. Bár egyedi esetként, de ebben az értelemben elsőként nyilatkozott Wynen.121 ítéletében a tárgy elégséges ismeretének klasszikusnak számító tételéből kiindulva, az előzetes mérlegelésre teszi a hangsúlyt mint a szándékos és szabad akarat alapvető elemére. A kábítószerek — jelen esetben a kokain -, a szóban forgó képesség megzavarásával a gyakorlati ítélőkészség diszfunkcióját idézi elő.122 123 Ezen a nyomon ment tovább Fagiolo123 és mások is, akik ítéleteikben a kábítószer ítélőképességre gyakorolt hatását vették alapul. Ekkor még az értelem használatát és az ítélőképességet nem különítették el egymástól.124 Ugyanakkor továbbra is születtek olyan ítéletek, amelyek a kábítószernek kizárólag az értelemre gyakorolt hatását vizsgálták.125 117 „Ob incapacitatcm radicalcm instaurandi intimissimam vitae communionem, quae est communitas vitae et amoris conniugalis.” c. Colagiovanni, 8 maii 1984, in RR Dec. 76 (1984) n. 7; c. Stankiewicz, 23 februarii 1990, in RR Dec. 82 (1990) n. 16. 118 Juliién ezt a következőképpen foglalja össze: „Quapropter is qui actu celebrationis matrimonii non gaudet usu rationis valide contrahere nequit, quaccumque sit causa ob quam mens ita impedita sit; non modo igitur ob amentiam habitualem, verum etiam ob defectum actualem usus rationis, ut accidit eis qui ante celebrationem usi sunt nimio potu alcoolico aut morphina, opio vel aliis pharmacis, abusu noxiis, quibus ob nimiam incitationem aut torporem producitur ebrietas vel status quo aufertur ad tempus aliquod usus rationis.” SRR Dec. 27 (1935) 78, n. 5. 119 c. Brennan, 25 novembris 1949. 120 Ibid. 121 c. Wynen, 25 februarii 1941. 122 SRR Dec. 33 (1941) 146, n. 3. 123 c. Fagiolo, 27 novembris 1970. 124 c. Màsala, 25 maii 1982; c. Funghini, 23 novembris 1988.
