Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 125 vont és általános ismerete, sokkal inkább nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a pszichikai síkon lejátszódó konkrét gyakorlati mérlegelésnek. A kritikai ítéletnek egy másik fontos eleme az affektivitás, vagyis az érzelmi képesség,85 amely az ember pszichikai életének szerves része. Az érzelmek a másikkal szemben szimpátiát, vagy éppen ellenérzést válthatnak ki, hiányukban pedig teljes érdektelenség jöhet létre. Az affektivitás, amint látjuk alapvetően dinamikus szerepet játszik az egyén pszichikai életében, amely magatartásában és döntéseiben egyaránt megnyilvánul.86 Az érzelmek hiánya komoly befolyással van úgy az értelemre, mint az akaratra és ezeken keresztül a házassággal kapcsolatos jogok és kötelességek megítélésére.87 Az ítélőképesség hiányát nemcsak a pszichikai éretlenség súlyosbítja, hanem a kábítószerekkel történő visszaélés is. Ezek a szerek az agyműködés magasabb képességeit lecsökkentve, az egész rendszer integritását károsítják. A pszichoaktív szerek negatív hatása olyan fokot is elérhet, amely megakadályozza a személy helyes érzelmi működését és ítélőképességét. Az említett károsító hatásokon kívül a kábítószerek a gyakorlati mérlegelő-képességet, illetve az akarat szabad gyakorlását negatív irányba befolyásolják.88 Az ítélet jelen része azon nyugtatok gyógyszertani hatásmechanizmusával foglalkozik, amelyek nem terápiás célra történő felhasználása már visszaélésnek minősül. Ezek a gyógyszerek hathatnak úgy, hogy a patológiás tünetektől megszabadítják a beteget, viszont nem megfelelő alkalmazáskor az ellenkező hatás érhető el, vagyis lelassítják, sőt tompítják a teljes agyműködést. Éppen ezért a gyógyszerfüggők (nyugtatok) pszichikai állapota, a kiváltott zavarok súlyossági fokának megfelelően, az alkoholos befolyásoltság egyes stádiumainak felelnek meg. Minden egyes esetben külön kell megítélni a nyugtatok által okozott pszichikai zavar természetét, súlyossági fokát és az emberi cselekvésre gyakorolt hatását. In facto: Az alperes rokonai tanúvallomásukban megerősítették, hogy a jegyesség, illetve a házasságkötés idején az alperes még túl fiatal és éretlen volt. Ez a tény hirtelen és minden alapot nélkülöző döntéseiben is megmutatkozott. Az alperes vallomásában kijelentette, hogy bár elméletileg ismerte a házasság természetét és lényegi tulajdonságait, igazi házasságot azonban mégsem akart kötni. Valójában azért kötött házasságot, mert félt, hogy hajadon marad. Mivel a vőlegénnyel szemben ellenérzései támadtak, ezért az esküvő előtt egy héttel visszaadta a jegygyűrűt. Kapcsolatukat veszekedések és szakítások jellemezték. A bizonyítékok alapján, a bírók közös véleménye szerint az alperest az ítélőképesség hiánya és a pszichoaktív szerek motiválták a házasság megkötésére. Az említett okok miatt képtelen volt mérlegelni a házassággal együtt járó jogokat és 85 „seu capacitas in animo sentiendi ac deinde recte aestimandi res propositas” SRR Dec. 65 (1973) 486, n. 2. 86 SRR Dec. 65 (1973) 486, n. 2. 87 „Non enim velle potest actu humano positivo quod facultate critica recte iudicare incapax est.” SRR Dec. 65 (1973) 486, n. 2. 88 „Qui vero iam deficienti vel debili facultate critica praediti sunt, addita causa psycho-mcdicamentorum discretionem iudicii ita amittere possunt, út matrimonium celebrent, quod absque illis medicamentis non celebravissent.” SRR Dec. 65 (1973) 486-487, n. 3.
