Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
124 Joggyakorlat tést követően a felperes orvosi segítségre szorult, mivel a felállított diagnózis szerint az idegrendszerre ható drog okozta mérgezés alakult ki nála, amelyhez pszichikai labilitás társult. A felperesnek nem volt tudomása a délelőtt kötött házasságáról.78 A házasságkötés alkalmával jelenlévő tanúk vallomása szerint a felperes öntudatlan állapotban volt, ami a drog hatására alakult ki benne. Egyetlen kérdésre sem válaszolt, úgy tűnt, mintha elaludt volna; a férj karjánál fogva támogatta, hogy el ne essen.79 A tanúvallomások és a szakértői vélemények figyelembevételével a bírók a következőket állapították meg: A felperes a házasságot közvetve és közvetlenül megelőző időszakban gyógyszerek formájában pszichoaktív szereket használt. Ezek hatását még jobban felfokozta a házasságkötés előtti éjszakán elfogyasztott alkohol, ekkor a vőlegény még hipnózist is végrehajtott rajta. Jogi szempontból a droghasználat relevánsabb, ezért a bizonyítékok ismeretében kialakult morális meggyőződés alapján a kötelék érvénytelensége mellett foglaltak állást.80 II. 1.7. c. Di Felice, 1973. június 9.81 Facti species: A felek 1966-ban ismerkedtek meg egymással, majd nem sokkal később az eljegyzést is megtartották. A 18 éves, még pszichikailag éretlen menyasszony többször is kijelentette: nem akar férjhez menni. A házasságkötés napján pedig lemondott a vőlegényről. A házasságkötést megelőzően különböző pszichoaktív szerek szedését kezdte meg, hogy ily módon legyőzze a vőlegénnyel szembeni ellenérzéseit. Ez megtörtént a házasságkötés napján is. Hároméves együttélés után a felek külön váltak. A házasságot a férj támadta meg az ítélőképesség hiánya a nő részéről percímen. Az első fokon született pozitív ítélet után a kötelékvédő a Rota Romana-hoz fellebbezett.82 In iure: Az ítélőképességről szóló kánonjogi tanítás kifejtésekor a bírók ismét emlékeztetnek az akarattal való összefüggésre, ezt viszont megfelelő mérlegelés, illetve kritikai ítélet kell, hogy megelőzze.83 A beleegyezés érvényességéhez nem elég csupán az értelem használata, hanem az érettség és a házasság természetére, lényegi sajátosságaira és kötelezettségeire vonatkozó ítélőképesség is megkíván- tatik. Az ítélőképesség feltételezi a megismerés aktusát és a kritikai képességet.84 Az ismeret és a kritikai ítélet konkrét megnyilvánulása a házassággal kapcsolatos döntésben követhető nyomon. Ehhez nem elégséges a házasság fogalmának el78 SRR Dec. 62 (1970) 1178, n. 9. 79 SRR Dec. 62 (1970) 1179-1180, n. 11. 80 SRR Dec. 62 (1970) 1180, n. 13. 81 SRR Dec. 65 (1973) 484-493. 82 SRR Dec. 65 (1973) 485, n. I. 83 „Cum verő de matrimonii contractu agitur, quo onera graviora pro tota vita accipienda ac trahenda sunt, requiritur proportionata eorum aestimatio a contrahente iudicio critico peracta.” SRR Dec. 65 (1973) 485, n. 2. 84 „Facultas cognoscitiva sistit in operatione abstractiva rei universalis cx particulari, seu apprehenione simplici veri. Facultas critica est vis iudicandi et rationandi, seu affirmandi vel negandi aliquid de aliqua re, et iudicia una componendi ut novum iudicium inde logice deducatur.” SRR Dec 65 (1973) 485, n. 2.
