Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
110 Joggyakorlat típusú amfetamin-vegyületek száma a hetvenes évekre már a 180-at is elérte, és ezzel szinte teljesen új fejezet nyílt a drogok történelmében. Az alapvető változás lényege abban állt, hogy amíg korábban egy anyagot elsősorban gyógyászati célokra fejlesztettek ki, és nem gyógyászati felhasználására csak később került sor; addig az újonnan induló illegális kutatások már szándékosan élvezeti célra dolgoztak ki újabb és újabb vegyületeket.19 Ennek köszönhetően a nyolcvanas évek elején az amerikai fiatalok körében az „ecstasy” legalább olyan nagy népszerűségnek örvendett, mint az LSD a hatvanas években. AII. Világháború alatt Németországban kifejlesztették a metadont, amely fizikai és pszichikai függőség kiváltására egyaránt képes.20 Az inhalánsok csoportjába tartozó szerves ragasztók és oldószerek az ipar fejlődésével hódítottak teret. A mintegy 2.500 származékot magába foglaló barbiturátok csoportja kezdetben nyugtatóként szolgált terápiás célokat. Alkohollal vagy kokainnal történő vegyítésük már kívül esik eme alkalmazáson és inkább pusztító, mint gyógyító hatást fejt ki. 1.1.3. A drogtípusok és hatásaik A drogokat, vagy más szóval pszichoaktív anyagokat a jog és az orvostudomány eltérő szempontok szerint csoportosítja. Jogi szempontból illegálisnak minősülnek azok a szerek, amelyek előállítását, forgalmazását és használatát a törvény tiltja. A másik csoportba tartozók a legális, azaz jogilag nem tiltott szerek, mivel használatukat maga a társadalom, illetve az adott kultúra is elfogadja. Ilyen az alkohol, a kávé, a cigaretta, a nyugtatok és fájdalomcsillapítók orvosi célú alkalmazása. A joggal szemben az orvostudomány nem tesz különbséget a legális és illegális szerek között, ugyanis az előbbiekkel kapcsolatban is kialakulhat minden olyan jelenség, amely a kábítószerek hatására jellemző. Éppen ebből kifolyólag a drogokat az orvostudomány gyógyszertani, pszichológiai hatásuk alapján egységes szemléletben tárgyalja. További vizsgálódásunk során ezt a felosztást vesszük alapul, mivel jobban megfelel sajátos metodológiai szempontjainknak. A stimulánsok, vagy „gyorsítók” azon szerek, amelyek a központi idegrendszerre serkentő, élénkítő hatást kifejtve a fogyasztókat energetizálják, úgymond „feldobják”. Ezek közé tartozik a kokain, számos amfetamin-származék (speed, ecstasy), és a legális szerek közül a koffein. Stimuláns hatásai miatt ide sorolják a nikotint és a koffeint, de önálló csoportként is fel szokták tüntetni. A hódítók a kábítószerek azon csoportja, amelyek az előbbiekkel ellentétben a központi idegrendszer működésére lassító, tompító hatást gyakorolnak. Ide a szorongásoldó nyugtatok (depresszánsok) és az altatók tartoznak. E csoport tagjai között találjuk még az alkoholt, az ópiátokat és a ragasztó-higítószereket.21 A harmadik csoportot a hallucinációért és a tudatállapot megváltozásáért felelős hallucinogének alkotják. Egyik legismertebb képviselőjük a Lizergsav-dietilamidot tartalmazó LSD, de idetartozik számos növényi alkaloid 19 PELT, J.-M., Le droghe. Storia, classificazione, diffusione ed effetti, Milano 1984, 63-67. 20 MANNAIONI, Le tossicodipendenze..., 68. 21 DE CARO, Tossicomanie..., 42-51.
