Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
Joggyakorlat 111 is. így például a varázsgombák hatóanyagaként számon tartott pszilocibin. Itt említjük meg a már korábban tárgyalt kannabisz-származékokat. A marihuánát és a hasist, bár a hallucinogénekhez sorolják, azonban egyedi jellegzetességüket alapul véve külön csoportot is alkothatnak. A „szipuzás” során használt szerves oldószereket is itt tartják nyilván. Terjedelmi okok miatt a továbbiakban csak a leggyakrabban előforduló kábítószerek bemutatására teszünk kísérletet. Az amfetamin tartalmú drogok (speed és ecstasy) előfutárait a gyógyászatban kezdték el használni különösen a migrén, a tengeribetegség és a depresszió kezelésére. A gyógyászati célon kívüli alkalmazásuk és ennek köszönhetően bekövetkező káros hatásuk miatt 1985-től már a betiltott szerek listáján szerepeltek. Az orálisan vagy intravénásán bejuttatott anyag mint stimuláns fokozott mozgáskésztetést, remegést, pupillatágulatot, fokozott pulzust és vérnyomást idéz elő. A szer gyorsítja a beszédet és a gondolkodást, növeli a szexuális teljesítőképességet, bár rendszeres használatánál ez ellentétesen érvényesül.22 Az „ecstasy” használói gyakran számolnak be gátlásoldódásról és egyfajta érzelmi megnyílásról. Nagyobb adagokban történő alkalmazása során szorongásos pánik, pszichózis és ül- döztetési mánia is kialakul. A szerek fokozzák az erő és az energikusság érzését, növelik az önérvényesítés vágyát és felerősödik az önértékelés is, nem ritkák a szorongásos rohamok és a paranoid gondolatok sem. Tudományosan bizonyítást nyert, hogy a nagy dózisban alkalmazott amfetamin még egészséges személyeknél is a paranoid skizofréniához hasonló pszichotikus állapotot vált ki, skizofréni- ás betegeknél pedig súlyosbíthatja a már meglévő tüneteket.23 Ezek alkohol hatására még jobban fokozódnak. A kokain, a Dél-Amerikában őshonos kokacserje leveleiből előállított fehér por, melyet Európában a XIX. század közepén állítottak elő. A gyógyászatban helyi érzéstelenítőként, illetve depresszió, tuberkulózis, impotencia, nimfománia és asztma ellen is sikeresen alkalmazták. Drágasága ellenére felhasználói köre jóval szélesebb, mint a többi illegális drogé. Intravénás alkalmazása során intenzív eu- fóriás érzés jelentkezik, a többi stimuláló szerhez hasonlóan a fizikai és szellemi teljesítőképességet fokozza. Túladagolása esetén epilepszia és pszichózis alakul ki, rendszeres használata során depresszió lép fel, ugyanakkor magzatkárosító hatása is ismeretes. Rendszeres fogyasztása pszichés függőséghez is vezethet. A közismert LSD „karrierje” a hatvanas évekbeli hippi-kultúrában kezdődött, mint a társadalom elleni lázadás egyik szimbóluma. Akkoriban a szer használatához a szeretet, a béke és az önmegismerés pozitív gondolatai kapcsolódtak, később viszont a rendkívül erős pszichés hatása miatt nagyon sok kárt okozott. Ennek következtében már igen korán betiltották. Az LSD használatára jellemző, hogy kis adagban pusztán hangulatváltozást idéz elő, nagy adagban viszont az érzékelést alapvetően változtatja meg. Az agy domináns balféltekei működését, vagyis a ra22 GLATT, M. M., I fenomeni di dipendenza. Guida alla conoscenza e al Irattamenlo, Milano 1979, 117-121. 23 LIPCSEY, A —SZENTISTVÁNYI, I.-JANKA, Z., A pszichiátria biológiai alapjai, Budapest 1986, 74-77.
