Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
106 Joggyakorlat vagyis nem kifejezetten gyógyászati célú felhasználása. A társadalmi megítélés szerint pedig vannak szerek, melyek használata minden egyes esetben visszaélésnek minősül (LSD), amíg másoké kizárólagosan csak orvosi, tehát terápiás célú lehet. Ettől eltérő alkalmazás már visszaélés.4 Bizonyos szereket gyógyszerként és élvezeti szerként egyaránt használnak. Visszaélésről csak akkor lehet beszélni, ha a használat jóval meghaladja a társadalmilag elfogadott szintet. Az anyagok között önálló kategóriát képvisel az ipari, illetve háztartási célra szántak élvezeti szerként történő alkalmazása (szerves oldószerek, ragasztók). A fentiek alapján egy szer drogként történő definiálását nagyban befolyásolja az alkalmazás helye, ideje, módja, továbbá büntetőjogi és társadalmi megítélése. Ezek figyelembevételével az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint drognak minősül minden olyan szer, amely a szervezet, mindenekelőtt a központi idegrendszer működését befolyásolja és vele kapcsolatban függőség kiváltására alkalmas. A mai szakirodalomban a „pszichoaktív anyag” kifejezés kezd teret hódítani, ami szintén minden lelki hatást és kóros használatot okozó szerre érvényes.5 Orvosi szempontból nem találunk éles megkülönböztetést az engedélyezett szerek (alkohol, bizonyos gyógyszerek) és a tiltott szerek (kábítószerek) között, mivel mindkét csoport tagjai okozhatnak kóros használatot, illetve függőséget. Jogi, azon belül a büntetőjogi megközelítés alapján a két szercsoport élesen elkülönül egymástól.6 Amint az ismeretes, a jelenlegi magyar köznyelv a „drog” szó alatt az illegális szereket érti; ugyanakkor az addiktológia, vagyis a szenvedélybetegségekkel foglalkozó tudomány a következő meghatározást adja: „Drognak nevezzük azt az anyagot, amely a központi idegrendszerre hatva hangulati, gondolkodásbeli változásokat okoz és hatása potenciálisan káros a szervezet testi-lelki folyamataira.”7 A definíció magában foglalja az olyan legális drogokat is, mint az alkohol, a tea, a nikotin és a koffein. Tágabb értelemben azok a természetes, vagy mesterséges úton előállított anyagok is idetartoznak, amelyek a szervezetben pozitív, vagy negatív hatást idéznek elő. A meghatározás tárgyi terjedelmének kiszélesítése lehetővé teszi, hogy idesoroljuk a gyógy- és fűszernövényeket is. Itt kell megjegyeznünk, hogy jelen munkánkban kizárólag csak azokkal az anyagokkal foglalkozunk, amelyeket mint drogokat kábulat előidézésére használnak, függetlenül attól, hogy kábítószernek, gyógyszernek, vagy pszichotróp anyagnak nevezik, és függetlenül attól is, hogy büntetőjogi ellenőrzés alá tartoznak vagy sem. Amint a definíciókból is kitűnik, a drogok között nyer említést az 4 „Orvosi szempontból abúzusnak nevezzük a szer használatának azt a módját, ami a szervezetet károsítja, az anyag mennyisége, helytelen használata, vagy a használat hosszú időtartama miatt. Más megfogalmazás szerint drogabúzus bármely drog önhatalmú használata, amely eltér az orvosi előírástól, vagy az adott kultúra által elfogadott társas konvencióktól.” AAVV., Droginfo 1999: Pedagógusoknak, Hozzátartozóknak, Segítőknek, Érdeklődőknek'. Gyakorlati és információs útmutató, Budapest 1999, 15. 5 Pszichoaktív anyagnak nevezzük a lelki hatást és egyben visszatérő használatot kóros formában kiváltó és egyben visszaélést okozó anyagokat. Idetartoznak a tiltott szerek (kábítószer) és az engedélyezett anyagok (alkohol, nikotin). Vő. BISIO, B., Psiche e droga, Roma 1976, 45. 6 Vő. RÁCZ, }., és munkatársai, A drogkérdésről őszintén, Budapest 2000, 186. 7 AAW, Droginfo 1999..., 15.
