Kánonjog 4. (2002)
JOGGYAKORLAT - Ungvári Károly Lászlóné: A drogfüggőség kánonjogi megítélése, különös tekintettel a házasságra való képtelenségre
104 Joggyakorlat Kérdésként vetődik fel: Hogyan szembesül az egyház eme új kihívással szemben? Mennyire képes a gyors, korszerű és hatékony segítségnyújtásra? Ennek egészen sajátos területe az egyházi házassági bíráskodás, ahol immár egyre sűrűbben lehet találkozni drogfogyasztók eseteivel. Jelen munkánk érdeklődésének középpontjában pontosan ezek a kérdések álltak, célkitűzésünk ugyanis az volt, hogy megvizsgáljuk: Milyen ismeretekkel rendelkeznek az egyházi bírók az új probléma vonatkozásában? Melyek azok a zsinat előtti és utáni tendenciák, amelyek a törvényhozásban érvényesültek? Ezek miként nyertek alkalmazást a gyakorlatban? Mennyire szolgálják az igazság hatékony keresését? Mivel a kérdést a kánonjogi szakirodalomban Slavko Zec] kivételével ilyen mélységben még mások nem tárgyalták, ezért elengedhetetlennek tűnik az alapfogalmak tisztázása. Ezt tesszük munkánk első fejezetében. Mit nevezünk drognak, és milyen kritériumok szerint csoportosíthatjuk őket? Az alapismeretek birtokában különösen izgalmassá válik a rotai joggyakorlat elemzése. Az ítéletek kiválasztásánál igyekeztünk figyelemmel lenni arra, hogy az általunk vizsgált zsinat előtti és utáni ítéletek száma egyensúlyban legyen. Ezzel az a szándékunk, hogy a választott minták alapján képet alkossunk a törvényhozás tendenciáiról. A kérdéskörön belül külön figyelmet szentelünk a szakértők és a bírók szerepének. A kettő hogyan egészítette ki egymást a múltban és a jelenben? További kérdés, hogy a kábítószer okozta problémák kapcsán bővültek-e vajon a semmisségi okok? Az esetleg újonnan felállított okfők hogyan viszonyulnak a régiekhez, vagyis a zsinat előttiekhez? Az imént vázolt kérdésekre kívánunk választ találni munkánk második fejezetében. A harmadik fejezetben viszont a drogfüggő személy és a házassági képtelenség összefüggéseit kívánjuk elemezni. Munkánk során szükségszerűen néhány határterülettel is foglalkoznunk kell, úgymint a pszichológia és a pszichiátria, viszont ezt csak annyiban tesszük, amennyiben a jogi elemek megalapozását, illetve kibontását segítik. A munka során kiegyensúlyozott mértékkel kívánunk megmaradni a kánonjog területén. Őszintén reméljük, hogy kutatásunk kellő mélységben feltárja a drogfüggőség kánonjogi, azon belül pedig a házasságjogi összefüggéseket, és ezzel is szerény segítséget nyújt majd a házassági bíráskodásnak. Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy köszönetét mondjunk a Kánonjogi Intézet összes tanárának, akik szakmai segítségükkel elmélyítették bennem a kánonjog szeretetét. Külön köszönet illeti Dr. Erdő Péter püspök, rektor Urat, az Intézet vezetőjét, akinek ösztönző támogatása nélkül ez a munka sohasem jött volna létre. I. A PSZICHOAKTÍV SZEREK ÉS A DROGFÜGGŐSÉG VISZONYA 1.1. A pszichoaktív szerek fogalma és osztályozása 1.1.1. Mit nevezünk drognak? Manapság különös nehézséggel találja magát szemben az, aki kísérletet tesz a drog fogalmának meghatározására, különös tekintettel akkor, ha figyelembe veszi ZEC, S., La tossicodipendenza come radice d’incapacità al matrimonio, Roma 1996.
