Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
98 Joggyakorlat melyekben az egyik tagadja a másik által felhozott jogi tényeket - állítja Schöch130 és Pinto131. 3. Egyes jogcímek összeférhetősége McGrath-nak a jogcímek összeférhetőségéről alkotott véleményét már ismerjük (ld. 91. oldal), Thériault-ét pedig majd a következő pontban külön tárgyaljuk. Vizsgáljuk meg most, hogy H. Pree szerint mik a kompatibilitás lehetséges esetei: 1. Ha nem érintik egymás területét, akkor lehetnek egymástól függetlenek, és mégis ugyanabban a perben egymás mellett egyenrangú módon érvényesek (pl. disparitas cultus és szimuláció, vagy formahiány és feltétel). 2. Előfordulhat, hogy fedik egymást, mint pl. a nőrablás és a félelem, vagy az impotencia és a pszichés alkalmatlanság a házasság lényegi elemeinek vállalására, ill. az akaratot meghatározó tévedés a házasság felbontha- tatlanságáról és a felbonthatatlanság kizárása. 3. Lehet, hogy azért zárják ki egymást, mert a semmisségi alapban abszorbeálva van az ugyanott jelenlevő másik is (pl. a totális szimuláció magába foglalja a részleges színlelés összes fajtáját, vagy egy felbontási feltétel magába foglalja a felbonthatatlanság kizárását). Ilyen esetekben ha a nagyobb kérdésben jóváhagyó ítélet született, az a bennfoglaltra is vonatkozik, tehát nem lehet a két ítélet ellentétes. 4. Nem fedik egymást (azaz nincsenek mindkettőben előforduló tények), sőt tartalmi okokból kizárják egymást, azaz olyasmikről van szó, amik egymástól teljesen függetlenül megalapozzák a semmisséget, és nem lehetnek jelen ugyanazon személyek között ugyanabban az időben. Pl. korhiány és ordo akadálya, vagy vérrokonság és sógorság, vagy teljes színlelés és súlyos félelem. Ahhoz, hogy a bíró döntsön az inkompatibilitás kérdésében, szükséges, hogy (1) minden a házasságot semmissé tevő jogi tényt metodikailag pontosan értelmezzenek, és hogy (2) egymásnak ellent ne mondjanak132. Pree szerint a következő kritériumok alapján állapítható meg az összeférhetetlenség133: sententia, non minus quam lex, non nudis tantum verbis sed ipsa quoque ratione constat eam ferentis. Conformes igitur dici nequeunt sententiae quae licet in parte dispositiva materialiter concordent, motives inducunur ita substantialiter diversis ut Iudices, qui eas in successivis instantiis tulerunt, prorsus aliter de re proposita sentiisse dicendi sint.” 130 SCHÖCH, Il principio 112: „Non sono conformi due sentenze se una di esse nega i fatti giuridici ammessi dall’altra, sebbene concordino nella parte dispositiva circa il capo respinto da entrambe. La conformité in questo caso è solamente apparente.” ,jl Coram Pinto, 1974. V. 6, in SRR Dec 66 (1974) 340, no. 2: „Conformes e contra non sunt duae sententiae nullitatis quarum una negat facta iuridica ab altera admissa, quae tamen concordant in parte dispositiva quoad caput ab utraque reiectum. Conformitas haec est tantummodo apparens.” 132 Vö. PREE, Kompatibilität 78-79.
