Kánonjog 3. (2001)
JOGGYAKORLAT - Tanczik Balázs: Az ítéletek egybehangzóságának fogalma a Rota Romana újabb bíráskodásában
Joggyakorlat 99 1. Ha valakit képtelenség arra nevelni, hogy mi az érvényes házassági akarat, ez összeférhetetlen minden olyan ténnyel, amely az akarat pozitív aktusát feltételezi lényegi elemként. Ezért a 1095. k. 1. és 2. pontjaiban foglaltak (ld. fent 29. lábjegyzet), továbbá az 1103. k.133 134 szerinti kényszer és félelem egyes esetei (vis absoluta) összeférhetetlenek a következő tényekkel: az 1098. k. szerinti megtévesztés135, az 1101. k. 2. § szerinti pozitív akarati aktussal való kizárás (ld. fent 120. lábjegyzet), az 1102. k. 1. és 2. § szerinti feltétel136 és az 1103. k. szerinti kényszer és félelem más esetei (vis relativa) (ld. fent 134. lábjegyzet). 2. A beleegyezés olyan hiánya, ahol az objektív kijelentés és a szubjektív szándék között eltérés van, összeférhetetlen azzal, ahol ez az eltérés (mely szintén ugyanarra vonatkozik), nem lehetséges. Inkompatibilisek a fent említett 1101. k. 2. § és 1102. k. esetei az 1096. k.137 szerinti, a szexualitás szerepére vonatkozó tudatlansággal, az 1097. kánonbeli138 személyben való tévedéssel és az 1099. k. (ld. fent 119. lábjegyzet) szerinti lényegi elemekben való tévedéssel. Ezért áll fenn az összeférhetetlenség a következők között (amennyiben a tények megegyeznek, pl. a tévedés tárgya, a feltétel vagy a kizárás): részleges szimuláció és az akaratot meghatározó tévedés, színlelés és hiányzó minimális ismeret, feltétel és tévedés (az 1097. k. 2. § szerinti lényegi tévedés értelmében). 3. Azok az esetek, amelyekben bármely lényeges konkrét tény jelenlétét feltételezzük, összeférhetetlenek azokkal, amelyekben ezek hiányát feltételezzük. Ezért (pl. az akarat megléte, ill. hiánya miatt) összeférhetetlenek a totális szimuláció (1101. k. 2. §), a vis absoluta (1103. k.) és az értelem használatának ill. az ítélőképességnek a hiánya (1095. k. 1-2. §) (ha ugyanazon személyben vannak meg) a vis relativa-val (1103. k.), a házasság lényegi kötelezettségei vállalására való pszichés képtelenséggel (1095. k. 3.) és a megtévesztéssel (1098. k.). Annak ellenére, hogy a totális szimuláció, a vis absoluta és az értelem használatának hiánya összeegyeztethetetlenek a tulajdonságbeli tévedéssel (1097. k. 2. §) és az akaratot befolyásoló tévedéssel (1099. k.), az ítélőképesség hiánya 133 Pree, Kompatibilität 86-89. 134 Can. 1103. - Invalidum est matrimonium initum ob vim vel metum gravem ab extrinseco, etiam haud consulto incussum, a quo ut quis se liberet, eligere cogatur matrimonium. 135 Can. 1098. - Qui matrimonium init deceptus dolo, ad obtinendum consensum patrato, circa aliquam alterius partis qualitatem, quae suapte natura consortium vitae coniugalis graviter perturbare potest, invalide contrahit. lj6 Can. 1102. — § 1. Matrimonium sub condicione de futuro valide contrahi nequit. § 2. Matrimonium sub condicione de praeterito vel de praesenti initum est validum vel non, prout id quod condicioni subest, exsistit vel non. Ij7 Can. 1096. - § 1. Ut consensus matrimonialis haberi possit, necesse est ut contrahentes saltem non ignorent matrimonium esse consortium permanens inter virum et mulierem ordinatum ad prolem, cooperatione aliqua sexuali, procreandam. § 2. Haec ignorantia post pubertatem non praesumitur. Ij8 Can. 1097. - § 1. Error in persona invalidum reddit matrimonium. § 2. Error in qualitate personae, etsi det causam contractui, matrimonium irritum non reddit, nisi haec qualitas directe et principaliter intendatur.
