Kánonjog 3. (2001)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Néhány megjegyzés a házassági semmisségi ügyek illetékességi címeit illetően, különös tekintettel az 1673. kánon 3-4. pontjaira
Néhány megjegyzés a házassági semmisségi címeket illetően 19 házassági semmisségi perekre vonatkozó illetékességi címek, továbbá hogy a törvényhozó különbséget tesz az abszolút és a relatív illetékesség között. A CIC kimerítő módon sorolja fel az egyes illetékességi címeket, s relatív illetéktelen- ség esetén az illetékességet az Apostoli Signatura terjesztheti ki. III. AZ 1673. KÁNON KIALAKULÁSA Ismerjük a CIC ‘17 által bevezette illetékességi címeket: 1. A házasságkötés helye; 2. Az alperes lakó- vagy pótlakóhelye; 3. A felperes lakóhelye, ha az alperes nem katolikus. Megjegyezzük továbbá, hogy a régi Kódex szerint létezett a házastársak számára az un. szükségszerű, vagy törvényes lakó ill. pótlakóhely is. A hatvanas években a II. Vatikáni Zsinat hatására a kánonjog reformja felerősödött. A zsinati atyák rugalmasabbá akarták tenni a fegyelmet. Maguk a zsinati okmányok tág teret adtak az általános egyházfegyelmi törvények alóli felmentésnek. Többen úgy gondolták, hogy ezek a felmentések a perjogra is kitérj esztendők. Llobell rövid összefoglalója alapján a következőképp mutathatjuk be a főbb reformtörekvéseket: a peres eljárásról áttérni a közigazgatási útra; felhatalmazást adni az egyes püspöki konferenciáknak arra, hogy meghatározhassák az illetékességi címek kritériumait; bővíteni a peregyezség és választott bíráskodás lehetőségeit; eltörölni minden korlátozást a bírói illetékességet illetően; eltörölni a két egybehangzó ítéletet, mint annak feltételét, hogy a felek új házasságot köthessenek; bevezetni a szóbeli peres eljárást a semmisségi ügyekben; megtiltani a perújrafelvételt, ha a felek már másik házasságot kötöttek5 6. Láthatjuk, hogy ezek a kísérletek közvetlenül vagy közvetetten érintik az illetékességi címeket is. Ha ezen követelések bevezetésre kerültek volna, semmiképp sem szolgáltak volna a favor matrimonii és a favor veritatis elvének. Úgy gondoljuk, hogy ezek a követelések egy hallgatólagos előítéleten nyugszanak, mégpedig azon, hogy minden házasság semmis, minthogy a katolikusok közti házasságok mintegy 90%-a tönkremegy és hogy ezek a katolikusok szabálytalan házasságban élnek. Ezt a lelkipásztori problémát nem szabad a korábbi házasság semmissége kimondásának a problémájára redukálni. Ahogy Z. Grocholewski megjegyzi, ez egy elhibázott diagnózis, minthogy a katolikusok nagy része túlságosan engedett e világ szellemének. A házasság fő lerombolója mindig a bűn marad különböző formáiban/’ A törvényhozó látva ezt, természetesen elvetette a fenti kezdeményezéseket. Ez is motívumként szolgált arra, hogy az eljárási törvények a továbbiakban is kivételt képezzenek a felmentés tekintetében. A felmentési lehetőség ugyanis nem kedvez a hívek jogainak védelmét illetően, valamint az igazságosság érvényesülését is akadályozza.7 5 J. LLOBELL, Centralizzazione normatíva processuale e modifica dei titoli di competenza nelle cause di nullita matrimoniale, in Ius Ecclesiae 3 (1991) 446-447. 6 Z. GROCHOLEWSKI, Questioni attuali concernenti i Tribunali, in Monitor Ecclesiasticus 114(1989) 348. 7 J. LLOBELL, Centralizzazione (5. jegyzet), 447-448.
