Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Szuromi Szabolcs Anzelm: A püspökökre vonatkozó egyházfegyelmi szabályok a Dionysio-Hadriana gyűjteményben
A püspökök a Dionysio-Hadriana gyűjteményben 89 a VI. niceai kánon, mely a metropolita beleegyezéséhez köti az érvényes püspökszentelést.26 Az Antióchiai Zsinat XIX. kánonja hozzá teszi, hogy zsinat nélkül ne szenteljenek püspököt, illetve megkívánja legalább a tartomány püspökei többségének a jelenlétét.27 A püspökök kiválasztásának szempontjai között külön említik a kánonok a jelöltek hitét és erkölcsös életét,28 illetve azt, hogy világi személyt rögtön ne szenteljenek fel püspöknek, csak miután az ordó egyes fokozataiban már előrehaladt és azokban méltónak bizonyult a püspökké szentelésre.29 A Dionysio-Hadriana gyűjteménybe bekerült zsinati fegyelem azért nagyon jelentős, mivel a későbbi, nagy tekintélynek örvendő gyűjtemények is ezeket a kánonokat vették át a püspöki székek betöltésével, illetve a püspökségre jelölt személy alkalmasságával kapcsolatban,30 elég ha csak a gregoriánus reform 26 „Antiqua consuetudo servetur per Aegyptum, Lybiam, et Pentapolim, ita ut Alexandrinus episcopus horum omnium habeat potestatem. Quia et urbis Romae episcopo parilis mos est. Similiter autem et apud Antiochiam, caeterasque provincias, suis privilegia serventur Ecclesiis. Illud autem generaliter clarum est, quod si quis praeter sententiam metropolitani fuerit factus episcopus, hunc magna synodus definivit episcopum esse non oportet. Sin autem communi cunctorum decreto rationabili, et secundum ecclesiasticam regulam conprobato, duo aut tres, propter contentiones proprias, contradicunt, obtineat sententia plurimorum.” Uo. coi. 148-149. Amint látjuk a Róma által gyakorolt szokást tartja iránymutatónak! 27 XCVII. „Episcopus praeter synodum et praesentiam metropolitani nullatenus ordinetur. Hoc autem modis omnibus coram posito melius quidem est, omnes simul adsint eiusdem provinciae sacerdotes: quos metropolitanus episcopus advocare debebit. Et si quidem omnes occurrerint, optime; quod si hoc difficile fuerit, saltem plures adesse omnimodo convenit: aut certe scriptis eiusdem sententiae comprobari, et ita sub plurimorum vel praesentia vel decreto ordinatio celebratur. Quod si secus contra definita factum fuerit, nullas ordinatio vires habeat; si vero iuxta definitiam regulam fiat, et nonnulli pro contentione propria contradicant, obtineat sententia plurimorum.” Uo. coi. 163. 28 Laodikeiai Zsinat XII. kánonja: CXV. „Ut episcopi iudicio metropolitanorum, et eorum episcoporum qui circumcirca sint, provehantur ad ecclesiasticam potestatem: hi videlicet qui plurimo tempore probantur tam verbo fidei, quam rectae conversationis exemplo.” Uo. coi. 166. 29 Erről intézkedik a Szerdikai Zsinat, amíg ezt a Dionysio-Hadriana gyűjteményben a XIII. kánonban találjuk, addig a Szerdikai Zsinat szövegkiadásában a X. kánonként szerepel (JOANNOU, P„ Les Canons des Synodes Particuliers, Grottaferrata 1962. 159-189.) A zsinat szövege több szövegváltozatban maradt fenn, és nemcsak a görög változat különbözik a latintól, de a latinon belül is léteznek változatok, (vö. ERDŐ P., Az. ókeresztény kor egyházfegyelme (Ókeresztény írók 5), Budapest 1983. 60.) A XIII. kánon szövege tehát a következő: „Osius episcopus dixit: Et hoc necessarium arbitror, ut diligentíssime tractetis, si forte aut dives aut scholasticus de foro, aut ex administratione episcopus fuerit postulatus, ut non prius ordinetur nisi et lectoris munere et officio diaconi aut presbyteri fuerit perfunctus, ut per singulos gradus, si dignus fuerit, ascendat ad culmen episcopatus. Potest enim per has promotiones, quae habebunt utique prolixum tempus, probari qua fide sit, qua modestia, qua gravitate, et verecundia. Et si dignus fuerit probatus, divino sacerdotio illustretur, quia conveniens non est, nec ratio vel disciplina patitur, ut temere et leviter ordinetur aut episcopus, aut presbyter, aut diaconus, maxime cum et magister gentium Apostolus ne hoc fierit denuntiasse et prohibuisse videatur, sed hi quorum per longum tempus examinata sit vita et merita fuerint comprobata.” PL tom. 67. col. 180. 30 Vö. GAUDEMET, J., A propos de l’episcopat Medieval (XIF-XIIIe siècles) in Studia Gratiana 27 (1996) 149-172. különösen: 159.
