Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Nikolaus Schöch: A perfolyamat megszűnése, ha a felek semmiféle perbeli cselekményt nem végeznek
78 Nikolaus Schöch való lemondást megerősítő ítélethez: ebben a keresetet kifejezetten elutasítják. A keresetről való lemondás a világi eljárásjogban abban áll, hogy a bíróság előtt tett egyoldalú nyilatkozattal a kereseti igény részben vagy egészében megszűnik. Ez vezet a kereset elutasításához. A kánonjogban nincs olyan lemondást megerősítő ítélet, amely az alperes lemondásán alapul és ebből nyeri azon jogerejét, mellyel a keresetet elutasítja, (vő.: Österreichische Zivilprozessordnung § 394) A hallgatólagos keresetvisszavonás a kánonjogban nem igényel semmiféle hozzájárulást a bíró részéről. A felek önállóságának megszűnése a rendes perfolyamatban jelentősebb, mint a kifejezett lemondás a perről. Ezzel ellentétben a per kifejezett kereset-visszavonással való megszűntetéséhez az 1524. k. értelmében a szükséges hozzájárulás megadása a felek vitás eljárásaiban is a bíró saját feladata. Az ő feladata továbbá az igazságot keresni és azokat az igazságtalanságokat elkerülni, amelyek az igazság megtalálásához feltétlenül szükséges bizonyítékokról való lemondás során állnak elő. A jogot nem kellőképpen ismerő alperes érdekében ez egy olyan ítélethez is vezethet amely a pert bezárja és a felperes számára a kártérítést rendezi, amennyiben ez a fél nem saját kifogásával akadályozta meg a keresetvisszavonást. A kifejezett visszavonás szabadon lehetséges a felperes számára, míg az elévülés csak mindkét fél cselekvésének megszűnése esetében áll be, és bármely fél cselekvése lehetetlenné teszi a megszűnést. Az, hogy a kifejezett keresetvisszavonás a felperes oldalára korlátozódik azon alapul, hogy az eljárás az ő kezdeményezésére indult és csak ő vonhatja vissza, amit elkezdett. Az idézés előtt a keresetisszavonás semmiféle beleegyezéshez nem kötött. A lemondás csak olyan perbeli események esetén megengedett, amelyeket a bíró az érintett felek kérésére végez, de nem azokban az eljárási cselekményekben, amelyeket a bíró hivatalból végez. Ahogy a felperes, úgy az alperes is lemondhat a perbeli cselekményekről. A perbeli cselekményekről való lemondás hagyományos fogalma mögött nem rejlik más, mint az idézés megtörténte utáni kifejezett keresetvisszavonás (cit. 1507. 1 §) ( renuntiatio instantiae). Ez aktív elővételezése annak, ami az 1520. k. szerint a felperes hallgatása alapján beáll. Azonkívül a perfolyamat megszűnését meg kell különböztetnünk a perfolyamat megszakításától (suspensio instatiae). A megszakítás az egyik fél halála esetén történik (1518.k.), illetve a gyám vagy gondnok hivatalának elvesztése vagy megbízásának megvonása (1519. k.) esetén. Mindez tehát a jog erejénél fogva következik be az egyik fél érdekének védelmében. A megszakítást ill. az megszűnést meg kell különböztetni az eljárás tényleges nyugvásától, ami akkor következik be, ha a bíróság nem cselekszik, vagy abban az esetben is ha az eljárás folytatása egy a peres fél által benyújtandó beadványtól függ, és a fél ilyen beadványt nem terjesztett elő. A tényleges nyugvás nem érinti az ezidőben történt percselekmények és felek által végzett cselekmények érvényességét. A világi perrendtartások az eljárás olyan nyugvását is ismerik, amelyek a felek megegyezéséből vagy késlekedéséből erednek. Minden jogrendben nyugszik az eljárás a bírósági szünetekben. A kereset visszavonásával szemben, ezekben az esetekben nem szűnik meg a perfolyamat. A perfolyamatot megszüntető jogvesztés eléréséhez egy olyan intézkedésre van szükség, amely a felperesi igényt
