Kánonjog 2. (2000)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben
A HÁZASSÁG KÁNONJOGI ARCULATA A TÖRTÉNELEMBEN 35 maztak.64 A kor Egyháza küzdött az ellen az eddig elterjedt jelenség ellen, melyet vérfertőzésnek minősítettek, s amely a rokonok közti házasságkötésben állt (akár egyenes, akár oldalágon, a római számítás szerinti hatodik fokig), de jelenthetett sógorok közti házasságot is. A zsinatok az ilyen házasságokat kiközösítéssel büntetik.65 Mégsem fogalmazzák meg egyelőre általános szabályként, hogy ez sajátosan egyházi bontó akadály. Bár olykor utalnak az Ószövetségre (Lev 18,6), úgy tűnik, hogy a kánonok nem tesznek mást, mint szankcionálnak egy olyan „akadályt” - hogy egy későbbi kor terminológiájával éljünk -, amelyet az „isteni jogból” vagy az állami jogból ismernek, de egyelőre nem létesítenek egyházkormányzati hatalmi intézkedéssel érvénytelenítő akadályokat. Egy harmadik probléma volt a klerikusok házassága kezdve a diakonátus, sőt olykor a szubdiakonátus fokozatától. Az ilyen házasságok tilosak és büntetendők voltak, de érvénytelenségüket akkor még nem rendelték el.66 Hasonló volt a helyzet a szerzetesek és a tisztaságra kötelezettséget vállaló szüzek és özvegyek házassága esetében is. Ez utóbbi házasságok érvénytelenségét sem rendelte el az általános szabály, bár olykor előírták, hogy az ilyen „feleket” el kell választani egymástól.67 2. A karoling kor A karoling korban a keresztény Nyugat nagy részén megvalósult a világi törvényhozás egysége. Ezt a törvényhozást immár konkrétabban befolyásolta az Egyház. A kapitulárék szerkesztésében is tetten érhető ez, hiszen ezeket a szabályokat a püspökök jelenlétében és részvételével fogadták el. A házasság előfeltételei és megkötésének módja lényegében továbbra is a fentebb leírt germán jog befolyása alatt marad. Ám e korszak során a házasságkötés előfeltételeit tovább pontosítják.68 Különböző zsinatok jegyzékeket állítanak össze a vérfertőzés miatt tilos házasságokról vagy általános elvet fogalmaznak meg arról, hogy tilos a rokonok házassága - esetenként hetedíziglen.69 * Jelentős lépés valósul meg azokban a kapitulárékban, melyek püspöki hatáskörnek minősítik a vérfertőzés megállapítását, amit a püspök ítélete után világi szankciókkal is sújtanak.711 A vérfertőző házasságok megelőzése így az Egyház feladata lesz, melynek úgy tesz eleget, hogy tanúkat hallgat meg a házastársak közötti vérrokonságról.71 így 64 GAUDEMET, Le mariage en Occident 99-100. 65 Cone. Agden. (506), can. 61; Cone. Toletan. (527), can. 5; Cone. Epaonen. (517), can. 30; Cone. Parisien. (557), can. 4; Cone. Turonen. (567), can. 21; Cone. Matisconen. (585), can. 18; Cone. Autessioduren. (590), cann. 27-32. 66 Vö. Cone. Veneten. (465), can. 21; G. ROSSETTI, II matrimonio del clero nella società altomedievale, in Matrimonio nella società altomedievale. Settimana di studio XXIV, Spoleto 1976, Spoleto 1977,1, 473-554. 67 Vö. pl. Cone. Turonen. (567). 68 Vö. J. IMBERT, Le temps Carolingiens (741-891). L’Église: la vie des fidèles, in (Histoire de Droit et des Institutions de l’Église en Occident V/2), Paris 1996, 15-55. 69 Vö. Conc. Roman. (721); Conc. Roman. (743), can. 6; Cone. Compendien. (757). 7(1 Vö. pl. Capitulare Haristallense (779), cap. 5; Capitulare missorum (805?), Capitulare missorum generale (802), cap. 35. 71 Conc. Foroiulien. (796-797), can. 8; vö. G. MATHON, Le mariage des chrétiens, Paris 1991,