Kánonjog 2. (2000)

DÍSZDOKTOR-AVATÁS - Urbano Navarrete: Személy, perszonalizmus, házasság

Személy, perszonalizmus, házasság

25

A többi vélemény pedig ugyanezen értelemben azt állítja, hogy a Zsinat a házasságot perszonalisztikus szempontból mutatja be, s ezt új beszédmóddal élve a házasság perszonalisztikus víziójának nevezik. Az 1983-ban kihirdetett Egyházi Törvénykönyv után, az ilyen vélemények azt állítják, hogy a Kódex jogi nyelvre fordította le a házasság perszonalisztikus vízióját, s ezért az ilyen vízió alkotja - mondják - az új Kódex által szentesített és kihirdetett házasságról szóló törvények értelmezési kulcsát a tudományban és alkalmazási kulcsát a kánoni joggyakorlatban. Nincs azonban egyetlen szerző vagy bíró, aki definiálta volna, miben is áll a házasságnak ez a perszonalisztikus víziója és hogy milyen értelemben és milyen határok között lehetne alkalmazni, mint valóban hatékony fogalmat a jog területén annak a veszélye nélkül, hogy beleesnénk a szubjektivizmusba és az individualizmusba, a házasság intézménye alapvető törvényeinek értelmezése és alkalmazása során. Ez (a szélsőséges álláspont) azonban ténylegesen jelentkezett az utóbbi évtizedekben, főleg két tárgykör vonatkozásában, vagyis

1. először, az ítélőképesség hiányának és a házasság lényegi terheinek vállalására való képtelenség meghatározása során;17

2. másodszor, a beleegyezés egyes hiányosságainak meghatározása során, különösen a személyben való tévedés meghatározásában.18

II. János Pál pápa a Rota Romana prelátusaihoz intézett évi beszédeiben gyakran meghagyta, hogy kerüljék a szélsőségeket ezekben a komplex kérdésekben és új megvilágításban emlékeztetett a házasságra vonatkozóan a keresztény antropológia és a természetjog elveire.19

A házasság perszonalisztikus víziója sajátos problémájának szentelte II. János Pál pápa az 1997-es beszédét (allocutio). Szabadjon előadásomat befejezni

sajátos célokkal halmozta gazdagította; 7) ami pedig a házasság ezen javait és intézményes céljait illeti, a Zsinat a javakat az ágostoni értelemben használja, vagyis a gyermek, a hűség és a szentség java értelmében; a célokat ellenben a Zsinat nem sorolja fel és nem is szándékozik azok hierarchiájának szakkérdéséről tárgyalni; ellenben világosan állítja, hogy a házasságnak a gyermek nemzésén és nevelésén kívül még más céljai is vannak, melyek nem szorítandók háttérbe (vö. GS, 48a, 50a). Vö. NAVARRETE, Structura iuridica matrimonii (vő. 11. jegyzet), 17-68.

A CIC (1055. k. 1. §) és a CCEO (776. k. 1. §) a házasság intézményes céljait kettőre redukálják, amikor azt állítják, hogy a házastársi szövetséggel létesített teljes életközösség „a maga természeténél fogva a házasfelek javára és a gyermek nemzésére és nevelésére” irányul. Másrészt, mindkét Kódex az egységet és a felbonthatatlanságot úgy mutatja be, mint a házasság lényegi tulajdonságait, amelyek igen nagy jogi jelentőséggel bírnak.

Ami a teológiai adótokat illeti, három elvet szükséges itt említeni: 1, a házasság természetes intézményét, amiként le van írva, az Úr Krisztus szentség rangjára emelte (CIC, 1055. k. 1. §; vö. CCEO, 776. k. 2. §); 2, „a megkereszteltek között nem állhat fenn érvényes házassági szerződés anélkül, hogy ugyanakkor ne lenne szentség is” (CIC, 1055. k. 2. §; vö. CCEO, 776. k. 2. §); 3, a házasság lényegi tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság „a keresztény házasságban, szentségi jellegénél fogva, különös erősséggel bírnak” (CIC, 1056. k.; CCEO, 776. k. 3. §).

17 Vö. CIC, 1095. k. 2, 3; CCEO, 818. k. 2, 3.

18 Vö. CIC, 1097. k.; CCEO, 820. k.

19 A képtelenség vonatkozásában, Vö. Allocutiones ad Praelatos R. Rotae, 5 februarii 1987, in AAS 79 (1987) 1453-1459; 25 januarii 1988 in AAS 80 (1988) 1178-1185; a beleegyezés hiányosságai vonatkozásában pedig, vö. Alloc, ianuarii 1993, in AAS 85 (1993) 1256-1260.