Kánonjog 2. (2000)
DÍSZDOKTOR-AVATÁS - Urbano Navarrete: Személy, perszonalizmus, házasság
26 Urbano Navarrête ugyanazokkal a szavakkal, melyekkel II. János Pál a problémát felveti: „Hogy világos és kiegyensúlyozott módon nézzünk szembe a problémával, világosan látnunk kell azt az alapelvet, mely szerint a jogi elem nem mint valami idegen test kerül a házasság interperszonális valósága mellé, hanem annak valódi belső dimenzióját alkotja. Ugyanis a házasfelek közötti és a szülők-gyermekek közötti viszonyok is konstitutív módon igazságossági viszonyok, és ezért önmagában véve jogilag jelentős dolgok. A házastársi szerelem és a szülők-gyermekek közti szeretet nemcsak az ösztönben gyökerező vonzalom, és nem is önkényes és visszavonható választás, hanem köteles szeretet is. Tehát az emberi személyt téve a szeretet kultuszának központjába, ez nem zárja ki a jogot, hanem inkább megköveteli azt, mivel a szeretetnek, mint interperszonális viszonynak új értékeléséhez és a jogintézmények új látásmódjához vezet, ami új fényben világítja meg (a jogintézményeknek) a személlyel való konstitutív kapcsolatát, azt ami a házasság és a család intézményében teljességgel esszenciális jelleggel bír”.20 2(1 “Per affrontare il problema in modo perspicuo ed equilibrato, occorre aver ben chiaro il principio che la valenza giuridica non si giustapone corne un corpo estraneo alla realta interpersonale del matrimonio, ma ne costituisce una dimensione veramente intrinseca. I rapporti tra i coniugi, infatti, come quelli tra i genitori ed i figli, sono anche costitutivamente rapporti di giustizia, e pereid sono realta di per se giuridicamente rilevanti. L amore conjugale e paterno-filiale non e solo inclinazione dettata dali istinto, né e scelta arbitraria e revesibile, ma e amore dovuto. Mettere, pereid, la persona al centro della civilta dell amore non esclude il diritto, ma piuttosato lo esige, portando ad una sua riscoperta quale realta interpersonale e ad una visione delle istituzioni giuridiche che metta in risalto il loro costitutivo legame con le stesse persone, cosi esenziale nel caso dei matrimonio e della famiglia”: Joannes PAULUS II., Alloc, ad Praelatos R. Rotae, 27 ianuarii 1997, in AAS 89 (1997) 487. Vö. A mi magyarázatunkat a Beszédhez, olasz nyelven, in Periodica 86 (1997) 363-385.
