Kánonjog 2. (2000)
DÍSZDOKTOR-AVATÁS - Urbano Navarrete: Személy, perszonalizmus, házasság
Személy, perszonalizmus, házasság 23 nehézségek is leselkednek. Ezek a nehézségek bizonyos tudományos és joggyakorlati tendenciákból származnak és azon törvények erejét próbálják gyengíteni, amelyek a házasság intézményének azt a jogi struktúráját alkotják, amit az Isten létesített. A II. Vatikáni Zsinat után 35 évvel, ha visszatekintünk, állíthatjuk, hogy két sajátos tendencia jelent meg, melyek a szélsőséges perszonalizmushoz vezetnek, s mindegyikük azt helyezi kilátásba, hogy megtalálta alapját a Gaudium et Spes zsinati rendelkezés tanításában. Ezek közül az első nagyjából a zsinat utántól kezdve mintegy 15 évig kötötte le a szerzők és a bírák figyelmét; a másik pedig főleg az 1983-as Egyházi Törvénykönyv kihirdetése után érvényesült. Néhány szót szólnék mindegyikről. E tendenciák közül az első a kelleténél jobban emeli ki a házastársi szerelem szerepét a házasság intézményében. Ismeretes, hogy a Zsinat a házasságról nem szándékozott teljes tanítást adni. Azt az egyet tűzte ki célul magának, hogy „tüzetesebben meg akarja világítani az egyház tanításának néhány pontját, hogy tájékoztassa és bátorítsa a keresztényeket, meg általában mindazokat, akik a házas állapot természet adta méltóságát és kivételesen szent értékét óvni és növelni igyekszenek” (GS, 47c). Valójában azonban a Zsinat az egyház házassággal kapcsolatos tanításának csak egy pontját világította meg tüzetesebben, ti. a házastársi szerelem értékét és méltóságát," amely isteni rendelkezés folytán a házastársak boldogságára és tökéletességére irányul és ami az apaság és anyaság nemes küldetésének helyes felvállalására készíti fel és segíti őket. Ezt azonban úgy teszi a Zsinat, hogy világosan megerősíti azt, hogy a házasság intézményét a Teremtő alapította és saját törvényekkel látta el, s ezeket az intézményes törvényeket maga a Zsinat világosan felsorolja.11 12 Ám a Zsinatot helytelenül értelmezve születtek bizonyos vélemények, „melyek pártfogói - hogy VI. Pál szavával éljek - mivel olykor a kelleténél jobban kihangsúlyozzák a házastársi szerelem és a házasok tökéletességének javait, oda jutnak, 1. hogy a gyermek alapvető javát mellőzik, sőt teljességgel félre teszik; 2. a házastársi szerelmet azonban ugyanők olyan jelentős elemnek tekintik a jogban is, hogy magát az érvényes házassági köteléket ennek rendelik alá, azon kívül pedig a váláshoz fordulást, annak ellenére, hogy akadály áll fenn, lehetővé teszik, úgy, hogy a szerelem megszűnése után (vagy inkább a szerelem ősi vágyának megszűnése után), megszűnik maga a házassági visszavonhatatlan szö11 A házastársi szerelemnek a Gaudium et spes rendelkezésben levő jelentése tekintetében lásd: NAVARRETE, U., Structura iuridica matrimonii secundum Concilium Vaticanum II. Momentum iuridicum amoris coniugalis, Romae, 1968. 154 pp., 3. kiadás Romae 1994. 12 „A bensőséges házastársi élet- és szeretetközösség a teremtő műve, a maga törvényhozásával ő szabályozza, és a házassági szövetségkötés, vagyis a személyes és visszavonhatatlan beleegyezés hozza létre. így egy, az Isten rendelése folytán szilárd intézmény keletkezik - még a társadalom nyilvánossága előtt is - abból az emberi aktusból, amellyel a házastrásak egymásnak adják önmagukat és elfogadják a másikat; ez a szent kötelék pedig - mind a házastársak és a gyermek, mind a társadalom érdekében - már nem függ az emberi döntéstől. Maga Isten a szerzője a házasságnak, amelynek javai és céljai vannak” (GS, 48a.).
