Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szuromi Sz. Anzelm OPraem: Megjegyzések az anselmi Collectio Canonum VI. könyvének forrásaihoz
98 SZUROMI Sz. Anzelm OPraem anyagához tartoznak,18 többségében (a hat kánonból ötöt) a LXXIV titulosban megtalálhatóakat idézi, azonban a 126. kánon esetében jelentősebb eltéréssel találkozunk a szövegben, egy teljes mondattal hosszabb az anzelmi verzió, mint ami a LXXIV titulosban fellelhető: „Sicut enim maioris honoris gradu fruitur, sic maioris testimonii incrementatione indiget.”19 A 122. kánonban szintén találunk eltérést a két gyűjtemény között, az anzelmi szöveg „...quam distringendus, quia rectores ecclesiae..,”-t tartalmaz,20 míg a LXXIV titulos „...quia doctores ecclesiae...”-t. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az Anacletus nevével jelzett szövegek összeállításához nem a LXXXIV titulos-t, hanem valószínűleg magát a Pseudo-Isidor gyűjteményt használta fel a szerző. 4. Celestin pápa (422-432)21 három kánonja közül kettőt a LXXIV titulosban is megtalálunk, az egyik közülük (150. kánon) tipikus glosszális többletet tartalmaz az anzelmi verzióhoz képest (61. kánon), amellyel meghatározza az idézett szentírási részlet szerzőjét: „...Per Moysen Dominus precepit...”.22 Ez a különbség származhat a kézirat egyik másolójától, aki a magyarázó glosszát belefűzhette a főszövegbe. Egyúttal jelentheti azt, hogy a kánon szövegét Anzelm nem a LXXIV titulos-ból vette, mivel a rendelkezésre álló kéziratok mindegyikében szerepel ez a többlet. 5. Kiemelést érdemel az első Anzelm féle kánon, ami eredetileg Simachus pápától (498-514)23 származik, és a 499-es Római Zsinathoz íródott. Ezt a le18 Vö. H. Fuhrmann, False Decretals, in New Catholic Enciclopedia, New York 1967, vol. 5, 820-824; Stickler, História (vö. 4. jegyzet), 131-133. 19 Az anzelmi verzió a következő: „Episcopus Deo sacrificans testes secum habeat, et plures quam alius sacerdos. Sicut enim maioris honoris gradu fruitur, sic maioris testimonii incrementatione indiget. In sollemnoribus quippe diebus aut septem aut quinque aut tres diaconos, qui eius oculi dicuntur, et subdiaconos atque reliquos ministros secum habeat qui sacris induti vestimentis in fronte et a tergo, et presbyteri e regione destra levaque contrito corde, et humiliato spiritu ac prono stent vultu custodientes eum a malivolis hominibus et consensum prebentes sacrificio. Peracta autem consecratione omnes communicent, qui noluerint ecclesiasticis carare liminibus”, in ACC, 328. 20 „Doctor vel pastor ecclesiae, si a fide exorbitaverit, erit a fidelibus corrigendus, sed pro reprobis moribus magis est tolerandus quam distringendus, quia rectores ecclesiae a Deo sunt iudicandi, sicut ait Propheta: 'Deus stetit in synagoga deorum, in medio autem deos discerinf.” in ACC, 327. 21 Celestin-ről vö. G. Barady, szócikke in Dictionnaire d'histoire et de géographie ecclesiastique, A. Baudillart (ed.), Paris 1912-, tom. XII. 56-58. írásainak kiadása: E. Schwartz, Acta Conciliorum Oecumenicorum, Berlin-Leipzig 1927-1932, tom. I, 125- 137 és tom. II, 5-101. „Abstineatur ab illicitis ordinationibus. Nullus ex laycis, nullus digamus, nullus qui sit aut fuerit uidue maritus ordinetur, sed irreprehensibilis et qualem elegerit apostolus fiat. Per Moysen Dominus precepit: 'Virginem accipiat sacerdos uxorem.' Subsequitur et supplet apostolus 'unius uxoris uirum' debere consecrari. Ad hanc ergo formulam eligantur sacerdotes, et si que facte sunt ordinationes illicite, remoueantur, quoniam stare non possunt.” Gilchrist (vö. 10. jegyzet) 99. 23 Simachus-ról bővebben vö. G. Schwaiger, szócikkét in Lexikon für Theologie und Kirche, J. HÖFER — K. Rahner (Hrsg.), Innsbruck, Freiburg 1957-1967, tom. IX. col.
