Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szuromi Sz. Anzelm OPraem: Megjegyzések az anselmi Collectio Canonum VI. könyvének forrásaihoz
MEGJEGYZÉSEK AZ ANSELM1 CpLLECTIO CANONUM VI. KÖNYVÉNEK FORRÁSAIHOZ 99 velet a LXXIV titulos négy kánonra bontva (174-177.) tartalmazza. Szövege megtalálható a Dionysio-Hadriana gyűjteményben is,24és a Pseudo-Isidorus gyűjteményben. Ezt a kánont Anzelm biztos, hogy nem a LXXIV titulos-ból veszi át, hiszen terjedelemben lényegesen eltér a két gyűjtemény szövege. Mindkettő a levél teljes szövegéből ragad ki részleteket a saját szándékának megfelelően. Maga a felhasznált szövegváltozat, a megegyező szövegek tanúsága szerint, viszont azonos. Meg kell jegyeznünk, hogy a LXXIV titulos kritikai kiadásában téves információt találunk a 176. kánonhoz fűzött jegyzetben, amely szerint a kánon szövegét tartalmazza az anselmi 1. kánon. Azonban ez az állítás helytelen, Anzelmnél a levél szövegének ez a részlete kimarad.25 26 6. Anzelm gyűjteményében Lucius pápa neve alatt (253-254) két kánon szerepel (105. c., 127. c.), melyből az egyiknek téves az attribuciója (105. c.). Ez azért meglepő, mert, ha megnézzük a Pseudo-Isidorus gyűjteményt, akkor láthatjuk, hogy ott ez a levél I. István (254-257)20 neve alatt szerepel,27 illetve bár a LXXIV titulos ezt a szöveget nem idézi, de magát a levelet, melyből a capitulum származik, használja,28 mégpedig I. Istvánnak tulajdonítva. Ésszerű magyarázatnak tűnik, hogy a szerző a levelet nem a Pseudo-Isidorus féle gyűjteményből másolta közvetlenül, hanem valamilyen pseudoisidori befolyás alatt álló pápai epistolariumból, ahol kimaradhatott István neve a levél elől, így azt az előző auktor nevéhez kapcsolta vagy már maga az epistolarium összeállítója, vagy pedig Anzelm. 1217-1219. Leveleinek és dekrétumainak kiadása: A. Thiel, Epistolae Romanorum Pontificum Genuinae, Brunswick 1867, tom. I, 641-738. 24 PL Tom. 67. col. 325. 25 A LXXIV 174. kánonjának szövege megegyezik az ACC 1. kánonjának első bekezdésével: „Si quis papa superstite pro Romano pontificatu cuiquam quolibet modo favorem prestare convincitur, loci sui ordine privetur.”(ACC 265.) A LXXIV 175. kánonja már többletet tartalmaz az ACC-hez képest, a kánon első fele („Propter frequenres ambitus quorumdam et ccclesie nuditatem uel populi collisionem, que moleste et incompetenter episcopatum desiderantum generauit auiditas, ut extinguatur presumptio tam perniciosa futuris temporibus, constituit sancta synodus ut...”), majd megegyezik a szövege az 1. §- sal. A LXXIV 176. kánon szövege nem található meg az ACC 1. kánonjában („Si quis absit, transitus pape inopinatus euenerit ut de sui electione successoris non possit ante decernere, siquidem in unum totius inclinauerit ecclesiastici ordinis electio, consecretur electus episcopus. Si uero, ut fieri solet, studia ceperint esse diuersa eorum, de quibus certamen emerserit, coniuncat sententia plurimorum; sic tamen ut sacerdotio careat qui captus promissione non recto iudicio de electione decreuerit.”), illetve az ACC 1. kánon 2. §-sának több, mint a fele hiányzik a LXXIV-ból. A LXXIV 177. kánonjának szövege az első kánon többi részét tartalmazza („...Propter occultas aurem fraudes et coniurationum secretas insidias quas huius sententia districtionis consequitur, si quis ad lesiasticum pertulerit noticiam consilia eorum qui contra hanc synodum de pontificali egerint ambitu, et rationabili probatione convicerit participes actionis huiusmodi, non solum purgatus ab omni culpa sit, sed etiam remuneratione, quae non indigna sit, sublevetur. Universa synodus surgens acclamavit: Placent omnia!...”). 26 ODCh 1308-1309 27 Hinschius, Decretales (vö. 14. jegyzet), 185. < 28 LXXIV 52. c., 53. c., 54. c., 63. c., 68. c., és 260. c.
