Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az anyagi javak hierarchiája a hatályos egyházi jog tükrében
AZ ANYAGI JAVAK HIERARCHIÁJA A HATÁLYOS EGYHÁZI JOG TÜKRÉBEN 73 tézkedések vonatkozásában, különösen pedig a bizalmiság vállalása terén. A bizalmi olyan személy, akire vagyoni jogokat ruháznak, melyeket saját jogon, vagyis a saját nevében, de nem a saját érdekében kell gyakorolnia. Kánonjogilag ilyennek tűnik pl. a meghagyással terhelt örökös vagy hagyományos.15 E javak tehát tulajdonjogilag magánjavak, mégis a tulajdonjog határai, közelebbről a vele való rendelkezés korlátozottabbak abban az értelemben, hogy e javak csakis arra fordíthatók, amire az adományozó szánta őket. Ezért van az egyházi hatóságnak e javak felett valamiféle illetékessége, ti. e javak kegyes (természet- feletti) célokat szolgálnak, éspedig ratione finis. Pontosabban e javak vonatkozásában megjelenik a felügyeleti jogkör, mely az ordináriust illeti meg. Az ordinárius a kegyes intézkedések végrehajtója, s e jogkör erejében felügyeletet gyakorol még látogatás útján is, hogy az e célra rendelt javak valóban arra for- díttassanak, amire szánták őket. A többi végrehajtó köteles számot adni neki. Sót az olyan záradékok, melyek kizárnák az ordinárius illetékességét, semmisnek tekintendők. Ugyanez az elv érvényes a bizalmiság elfogadására is (1301. és 1302. kánonok.).16 17 II. 5. Jogi személyiséggel nem rendelkező társulások javai11 A krisztushívők (laikusok és klerikusok egyaránt) nemcsak egyénileg, de társult módon is végezhetik küldetésüket az egyházban. Ezt az elvet deklarálja a 215. kánon: „A krisztushívöknek jogában áll, hogy jótékony, illetve vallásos célú vagy a keresztény hivatást a világban előmozdító társulásokat alapítsanak és vezessenek, valamint, hogy ugyanilyen célok közös megvalósítása érdekében összejöveteleket rendezzenek.” Ezzel a törvényhozó elismeri a krisztushivők autonómiáját, mellyel az egyházi közjó megvalósításában tevékeny részt vállalhatnak. Létjogosultsága van tehát ebben az értelemben a magánkezdeményezésnek (vö. 298. és 299. kk.). Ezen elv sajátos kifejezést nyer a hivatalos társulások vonatkozásában (301. kánon) Csakis az illetékes egyházi hatóság alapíthat olyan társulásokat, melyek a keresztény tanítást az egyház nevében kívánják átadni, vagy a nyilvános istentisztelet előmozdítását szolgálják, vagy olyan célra törekszenek, melynek megvalósítása természeténél fogva az illetékes egyházi hatóságra tartozik, vagy annak fenntartott. Mindezek azonban hivatalos társulások és szükségképpen jogi személyiséggel rendelkeznek. Amennyiben viszont a krisztushívők jogi személyiség nélküli magántársulást hoznak létre a hivatalos társulásoknak fenn nem tartott egyházi közcélok megvalósítására, e társulások nem válnak kötelességek és jogok alanyaivá a kánoni jogrendben, de a 310. kánon értelmében a bennük társult krisztushivők közösen vállalhatnak kötelezettségeket és tulajdonostársi vagy birtokostársi minőségben jogokat és javakat szerezhetnek, illetve birtokolhatnak. Tevékenységük vonatkozásában az 15 Az Egyházi Törvénykönyv (vö. 9. jegyzet), 874-875. 16 V. ROVERA, 1 beni temporali della Chiesa, in La normatíva del nuovo codice, E. Cappellini (ed.), Brescia 1985, 291-292. 17 S. Pettinato, Le associazioni dei fedeli, in II Codice del Vaticano II. Il fedele cristiano. La condizione giuridica dei battezzati, Bologna 1989, 233-262.
