Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Kuminetz Géza: Az anyagi javak hierarchiája a hatályos egyházi jog tükrében
70 Kuminetz Géza megosztása (communicatio bonorum) lenne a dinamikus oldal, mely e struktúrát kell hogy éltesse. Ám ez egy másik tanulmány tárgya lesz. Látnunk kell, hogy mely javak felett rendelkezik és deklarálja kizárólagos illetékességét az egyházi hatóság, s melyek azok a javak, melyek felett szííkebb vagy tágabb felügyeleti jogkört gyakorol, s végül melyek azok a javak, melyek felett még ilyen jogokkal sem rendelkezik. így világossá válik az olvasó előtt, hogy mely javak magánjavak (jóllehet egyházi cél szolgálatában állnak, vagy erre lehetőségük van) és mely javak az un. egyházi javak. I. A JAVAK ÉS A CÉLOK AZ EGYHÁZBAN3 Az egyház kezdetektől rendelkezett anyagi javak felett. Küldetése eszközeként tekintett rájuk. Vagyis küldetése jelentette e javakkal való rendelkezés határait. Amiben tehát sajátos célját ismerte fel, abban illetékességét is deklarálta. A fiatal egyház számára elég volt annak felismerése, hogy bizonyos javak sajátos céljai szolgálatában állnak, s ettől e javak egyházi dimenziója nyilvánvaló volt. E javakat mint egységes alapot a pásztorok kezelésére bízták. A századok múltával és a körülmények változásával a figyelem a tulajdonra terelődött. Az egységes vagyon is elaprózódott és mintegy önálló életet kezdett. Differenciálódtak a célok is. Ennek következtében személyeknek és dolgoknak sajátos együttesei keletkeztek a titokzatos testben, melyet a jogrend társulásnak vagy jogi személynek hív.4 Az egyház Isten népe, a megkeresztelek közössége, „akik a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az egyházra bízta.” (204. k. 1§) Továbbá ugyanezen kánon 2 §-a értelmében az egyház „alkotmányos és rendezett társaság”. Az egyház tehát nem egyének numerikus összessége, hanem szerves valóság, világosan körülírható alapvető sajátossága, vagyis láthatósága. Ezért a CIC az egyházról mint Isten népéről szólva első helyen említi az összes krisztushívő kötelességeit és jogait. 3 H. Heimerl-H. Pree-B. Primetshofer (Hrsg.), Handbuch des Vermögensrechts der katholischen Kirche, Regensburg 1993, 53-64. V. De Paolis, I bem temporali della Chiesa, (Il Codice del Vaticano II 10), Bologna 1995, 20-25, 56-70. W. Schulz, Grundfragen kirchlichen Vermögens, in Handbuch des katholischen Kirchenrechts, J. Listl-H. Müller-H. Schmitz (Hrsg.), Regensburg 1983, 860-864. 4 V. De Paolis, De bonis Ecclesiae temporalibus. Adnotationes in Codicem Liber V., Romae 1986, 46-50.
