Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
54 Szabó Péter hogy protestánsok eredeti rítusát gyakran igen nehéz megállapítani, mert például az USA-ban igen sok az olykor generációkkal ezelőtt kötött protestáns ortodox házasság. Minthogy pedig gyakori az ortodoxok protestáns közösségekbe való távozása is, a törvénynek e ponton a pillanatnyi rituális aspektuson túl a nemzeti hovatartozást is figyelembe kellene vennie (így például örmény nemzetiségű protestánsok esetében aligha vélelmezhető a latin eredet).98 A kérdést lezáró szavazásnak arról kellett döntenie, hogy vajon betoldják-e a CICO 1986-os tervezetébe az akatolikusok leszűkítésére vonatkozó keleti jelzőt, amelynek eredményeként a majdani CCEO 35. kán. saját rítuson való megmaradásra vonatkozó előírása csak az ortodoxokat kötelezte volna, a protestánsok számára szabad lehetőséget adva a keleti katolikus egyházakhoz való csatlakozásra.99 A változtatási javaslatot a kodifikációs bizottság 25/2 arányban (!) elvetette. Ez az előbb idézett viták és javaslatok után (legalábbis a szavazás arányát illetően) igen meglepő.100 Noha a CCEO 35. kán. előírásának megszegése (azaz más rítusú egyházhoz csatlakozás) törvénytelen volna, mint az mind az OE 4 mind az említett kánon redakciótörténetéből egyértelműen kiderül, az így létrejövő egyháztagság nem lenne érvénytelen. A szóban forgó normák célja ugyanis csak a CS 11. kán. 1. íjában kilátásba helyezett szabad választás lehetőségének egyszerű korlátozása volt, nem pedig a nemkatolikusok inhabilitálása.101 Ugyanakkor -szemben a CS 11. kán. 1. §-ában szerepelttel- a jelen norma nem puszta buzdítás, hanem valódi kötelezés, következésképpen áthágása büntetőjogi következményekkel is járhat.102 A mondottakból mindenesetre az tűnik ki, hogy egy nyugati és egy keleti akatolikus esetében nem azonos súlyú érvek szükségesek a saját rítusuktól eltérő katolikus egyházhoz való csatlakozáshoz. Egy ortodoxnál a ' keleti egyházak fennmaradásának biztosítása súlyozottan mérlegelendő (OE 1, 5). Egy protestáns hívőnél nemcsak hasonló érv nincs, hanem -mint láthattuk- még az is kétséges, hogy vajon az általuk követett hagyományok azonosíthatóak-e a latin rítussal, különös tekintettel ez utóbbi valóság immár pontosan definiált tartalmára (vö. CCEO 28. kán. 1. §). Végül a katolizálásból fakadó rítusszerzést szabályozó CCEO 35. kán. kapcsán még két további megjegyzés tehető. Egyrészt, ha ténykétség (azaz a körülményekre vonatkozó, objektív érvekre támaszkodó bizonytalanság) merülne fel egy jelenleg protestáns (vagy ortodox) közösségbe tartozó katolizálni kívánó személy vagy őseinek latin (vagy keleti) eredete tekintetében, a CCEO 35. ká98 Nuntia 29 (1989) 48-49. 99 Vö. «Quaeritur, utrum placet necne, ut. c. 33 incipiat: Baptizati acatholici orientales ad plenam communionem...»; in Nuntia 29 (1989) 51. 100 Az OE szövegének kialakítása során hasonló záradék betoldása ugyancsak kifejezett elutasítást nyert; vö. Bassett, The Determination (vö. 2. jegyzet), 227. 101 Vö. PuJOL, Decretum (vö. 91. jegyzet), 53. köv.; Nuntia 22 (1986) 31-32. 102 Nuntia 19(1984) 6.
