Kánonjog 1. (1999)

TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)

Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint

37

hogy a tizennégy éven aluli gyermek az anya szerinti egyházhoz tartozhasson— kiküszöböli annak lehetőségét, hogy a szülök kánonjogi ismereteinek hiánya, határozatlansága vagy netán e tekintetben fennálló kölcsönös közömbössége miatt a keresztelendő hovatartozásának meghatározásában esetleg mégis a ki- szolgáltató szándéka váljon meghatározóvá. Bár a keleti kódex e ponton nyilvánvalóan nem módosítja formálisan a párhuzamos latin jogszabályt, annak alkalmazására mégis számottevő módon hat, amennyiben a benne kifejeződő törvényhozói szándék világossá teszi, hogy a latin kódexben kilátásba helyezett megegyezés is külső, formális akaratnyilvánítást követel.

Az anyát követő hovatartozás feltételeként szereplő közös megegyezés, illetve annak saját kezdeményezésből fakadó jellege a tapasztalatok alapján vitákat eredményezhet. Ezért ésszerű az a javaslat, mely szerint az idézett két kánonban utalt akarat- nyilvánítás formaságait és bizonyítási módját a részleges jognak kellene pontosan meghatározni." Minthogy a szertartásnak viszont nincs meghatározó szerepe a sajátjogú egyháztagság tekintetében, nem annyira a szertartástól eltérő hovatartozásbeli szándék esetén, hanem akkor látszik indokoltnak a nyilatkozattétel, ha a gyermeknek nem az apa rítusát szánják.11 12 Ennek legegyszerűbb formája az volna, ha a részleges jog a férj írásbeli nyilatkozatát követelné meg, ha keresztelendő gyermekének az anya szerinti egyházba lépéséhez kíván hozzájárulni. Csakis ily módon válik ugyanis egyértelművé, hogy a különböző rítusú szülők gyermeke, hacsak eltérő formális megállapodást nem tettek, az apa rítusát fogja követni, akkor is ha valamely okból más szertartás szerint keresztelték volna (vö. CCEO 29. kán.).

Ugyanakkor az 1983. november 27-e és 1991. október 1-e között végzett keresztelések esetében -a latin kódex kevéssé pontos megfogalmazásának eredményeként- külön akaratnyilvánítás hiányában a vélelem a ceremóniával megegyező hovatartozásbeli szándék mellett szól.13

Ha tehát mindkét fél egyetlen sajátjogú egyház tagja (például két örmény vagy két latin szülő gyermekéről van szó), a tizennégy éven aluli keresztelendő is szükségszerűen ugyanazon egyházhoz fog tartozni, még akkor is ha a szentséget -bármely oknál fogva is- netán más szertartás szerint szolgáltatták volna ki.14 A keresztség ceremóniájának ugyanakkor továbbra is ki kell fejeznie a sajátjogú egyházbeli hovatartozást. Ezért a választott hovatartozáshoz képest idegen szertartás szerinti keresztelésre külön hatósági engedély szükséges.15

11 így: Erdő, A szentségi jog (vö. 10. jegyzet), 140.

12 A ceremóniához kötött vélelem ugyanis -éppen a diaszpórában élő, latinizálódott keleti hívek eredeti rítusuk iránti közömbössége miatt- a gyakorlatban szinte kizárólag a latin egyházhoz való csatlakozást eredményezne. Ezért szükséges annak legalább egy formális nyilatkozat erejéig feltételt szabni.

13 A klandesztin egyházak esetében viszont -mint később láthatjuk- a keresztelés ceremóniája ezen időszakban sem képezi a rítusbeli hovatartozásra vonatkozó vélelem alapját; vö. 44. és köv. oldal.

14 A kérdés példák révén történő kifejtéséhez lásd: Erdő, A szentségi jog (vö. 10. jegyzet), 138-139.

15 Mint azt M. Brogi, a Keleti Egyházak Kongregációjának volt altitkára a C1C 111. kánonjának magyarázata kapcsán megjegyzi, két latin szülő különféle okokból kérheti gyermeke valamely keleti szertartás szerinti keresztelését. A saját kiszolgáltató hiányán