Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
38 Szabó Péter Amennyiben viszont a felek -bár mindketten katolikusok— más és más sajátjogú egyházhoz tartoznak, a hovatartozás, mint láttuk, végső soron az apa döntésétől függ.16 Az anya rítusát a tizennégy éven aluli gyermek csakis akkor követheti, ha abba az apa is formális akaratnyilvánítással adta beleegyezését. Noha az apa szerepe a CCEO 29. kán. tükrében ma is domináns a gyermekek rituális (pontosabban sajátjogú egyházbeli) hovatartozásának meghatározásában, e norma a korábbi, keletiekre is érvényes joghoz (CIC 1917 756. kán. 2. §) képest mégis lényegi eltérést tartalmaz. Ma ugyanis -kifejezett megegyezés esetén- immár a keleti katolikus apának is joga van arra, hogy gyermekének a feleség szerinti egyházhoz való csatlakozása mellett döntsön.17 Az anya rítusát követi viszont a tizennégy éven aluli keresztelendő abban az esetben, ha házastársa nem katolikus (CCEO 29. kán.). A keleti kódex szerint a férjezetten anya gyermeke szükségszerűen az anya rítusát fogja követni (CCEO 29. kán. 2. § 1°).18 Az ismeretlen szülők tizennégy éven aluli gyermeke a törvényes képviselők rítusát követi (2°). Amennyiben viszont a szülők nem ismeretlenek, csak már nem élnek vagy jogaik gyakorlásában akadályozva vannak, teljes mértékben érvényesül a fenn említett szabály, amely szerint a tizennégy éven aluli gyermek hovatartozása kizárólag a szülők jogállásától és döntésétől függ.19 A latin kódex ezeket a kérdéseket nem szabályozza. Az így keletkező valódi joghézagok kitöltésére ezért -mint hasonló esetekre hozott törvények- a fentebb említett keleti normák alkalmazandók (vö. CIC 19. kán.). túl, így pl. baráti vagy rokoni kapcsolat miatt, vagy akár egy adott rítushoz való különös vonzódás miatt is. Az első esetben megjelenő szükséghelyzetet leszámítva ilyenkor mindig az Apostoli Szentszék engedélye szükséges a szentség kiszolgáltatásának megengedettségéhez. Minthogy pedig ilyenkor egy pozitív engedményről van szó és nem a 846. kán. 2. §-ának szabálya alóli felmentésről, a szóban forgó közreműködés meghaladja a helyi püspökök illetékességi körét; M. Brogi, I cattolici orientali nel Codex luris Canonici, in Antonianum 58 (1983) 221; ehhez lásd még: Paulus VI, mp. De Episcoporum muneribus (n. IV), 15. VI. 1966, in AAS 58 (1966) 469. (A CS 6. kán. 2. §-a szerint ezen engedély megadására a helyi hierarchák is illetékesek voltak.) 16 Noha magától érthetődő, talán mégsem felesleges megemlíteni, hogy a szülők házasságkötése szertartásának rítusa önmagában semmilyen hatással sincs a gyermekek hovatartozására (vö. pl. Magyar Katolikus Püspöki Kar, Körlevél [A szórványban lakó görög katolikus hívek lelki gondozásáról], 1974. IX. 12., 12, no. 3c.). 17 Mint ismeretes, a XIV. Benedek-féle Etsi pastorales kezdetű rendelkezés többek között ilyenkor is —egyoldalúan- csak a görög rítus rovására tett lehetővé hasonló lépést; vö. Bánk J., Kánoni jog, I, Budapest 1960, 428. 18 A házasság későbbi megkötésének vagy törvényesítésének a már megkeresztelt gyermek rítusbeli hovatartozására gyakorolt hatásához lásd: 49. old. 19 Erdő, A szentségi jog (vö. 10. jegyzet), 143. (A postumus gyermeket az anya szerinti rítushoz tartozónak tekinti viszont: S. Sípos, Enchiridion iuris canonici, Romae 61954, 76.)
