Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
32 Erdő Péter 2. §-a felhatalmazza, hogy pótolja a felek hanyagságát a bizonyítékok beterjesztésében vagy a kifogások előterjesztésében a súlyosan igazságtalan ítélet elkerülése végett (vő. 1600. k. 1. §, 3°; 1642. k. 2. §, l°-3°). Ebben az esetben a törvényhozó némileg enyhítette a rendelkezési elv következményeit, maga az elv azonban a kánonjog rendszerében továbbra is érvényes (vö. 1501. k.). A házassági ügyekben egyébként, melyek közérdeket érintőnek számítanak, a perfelvétel után a bíró saját kezdeményezésére is eljárhat (vö. 1952. k. l-§)53Következtetések Az új kánoni perjogban nem változott a bírótól megkívánt erkölcsi bizonyosság fogalma, de megszaporodtak azok az eszközök, melyek segítik a bíró objektív és biztos személyes lelki ismerete és az iratokból és bizonyítékokból adódó döntés közti konfliktus elkerülését. Az egyetlen eset, amikor a bíró házassági perben ilyen konfliktusba kerülhet, akkor fordul elő, mikor a bizonyítékokból a házasság érvénytelensége következik, de a bíró általa ismert egyéb objektív indokok alapján nem lehet meggyőződve a házasság érvénytelenségéről. Ebben a helyzetben a bíró -a legjobb kánonjogi hagyomány szerint- az objektív igazság szerint köteles dönteni, szemben azzal a látszattal, mely a perjogi formalizmusból adódik (szemben a perben hivatalosan szereplő bizonyítékokkal!). Mivel a hatályos kánonjogban szinte minden olyan elem megvan, mely lehetővé teszi, hogy perbeli bizonyítékká avassunk egy olyan tényt, amit a bíró jól ismer, ilyen fajta valódi konfliktusnak szinte sohasem kellene előfordulnia. Ám a bíróságok nem légüres térben dolgoznak, hanem a valós társadalomban, így a valóság minden szükséges elemének perbeli bizonyíték gyanánt való formális megjelenítése olykor igen nehéz lehet. 53 Pompedda, Síudi di diritto processuale (vö. 1. jegyzet), 189-190.
