Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Szabó Péter: Sajátjogú egyháztagság a hatályos jog szerint (CIC 111-112. és CCEO 29-39. kk.)
kánonjog 1 (1999)33-68. SZABÓ Péter SAJÁTJOGÚ EGYHÁZTAGSÁG A HATÁLYOS JOG SZERINT (CIC 111-112. ÉS CCEO 29-38. KK.) Bevezetés; I. Előzetes terminológiai megjegyzés (a sajátjogú egyház és egyháztagság FOGALMA); 11. A SAJÁTJOGÚ EGYHÁZTAGSÁG ELNYERÉSÉNEK TÍPUSAI: II. 1 Az egyháztagság elnyerése keresztség révén. 11.1.1 Tizennégy éven aluli személyek; 11.1.2 Tizennegyedik évüket betöltött személyek; II. 2. A sajátjogú egyháztagság elnyerése rítusváltoztatás révén, II.2.1 A sajtjogú egyháztagság megváltoztatása törvényi felhatalmazás alapján; 11.2.2 A sajtjogú egyháztagság megváltoztatása egyedi felhatalmazás alapján; II. 3. A sajátjogú egyháztagság elnyerése katolizálás révén-, III. ELJÁRÁSMÓD ÉS REGISZTRÁCIÓ; IV. A RÍTUSTÖRVÉNYEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA; V. ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK A RÍTUSTÖRVÉNYEK ÖSSZKÉPÉHEZ. Bevezetés Magyarországon a katolikus lakosság mintegy 5 %-a a konstantinápolyi tradícióhoz tartozó, magyar-bizánci rítusú (rítus byzantinus hungarorum') keleti katolikus egyház tagja, ezért a címben jelzett téma hazánkban komoly gyakorlati jelentőséggel bír. Ha pedig a környező országokban kialakult helyzetet tekintjük, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a kánonjogtudománynak a rítusszabályozás tekintetében súlyos elméleti és gyakorlati kérdésekre kell mielőbb választ adnia. Jelen tanulmányunk célja elsősorban a vonatkozó hatályos jogszabályok átfogó magyar nyelvű ismertetése és magyarázata. Egy másodlagos szempontot sem hagyhatunk azonban figyelmen kívül, mégpedig azért nem, mert az - nézetünk szerint- szoros kapcsolatban áll a rítusszabályok magyarázatával. A kérdéskört utoljára monografikus szinten vizsgáló W. Bassett egyik végkövetkeztetése az volt, hogy a -műve megírásakor hatályos- rítusszabályok gyenge pontja a rugalmasság hiánya, ami miatt azok századunk közepén már nem felelhettek meg az egymástól olykor lényegileg eltérő helyi körülmények követelményeinek. A rítusbeli hovatartozásra vonatkozó normák az interrituális területekre jellemző, igen eltérő szociális és egyházi érdekek konfliktusában -legalábbis a szórványterületeken- már 1 1 Jelenleg hivatalosan többnyire már «magyar rítus»-ról beszélnek (pl. Annuario Pontificio 1999, 1157). Mégis az ezen valóság történeti eredetére való elnevezésbeli utalás továbbra is indokolt, mert jelzi, hogy a «ritus» nem önmagában megálló, születési és állandó viszonyítási pontjától függetleníthető valóság (vö. Szabó P., Sajátjogú egyházak a CCEO 174-176. kánonjának szabályozása szerint, in Athanasiana 2 [1996] 137- 139). E megközelítésmódot látszik alátámasztani a Szentszék azon döntése is, mely értelmében a konstantinápolyi tradícióhoz tartozó egyházak esetében nem rítusonkénti, hanem elsődlegesen egy egységes liturgikus reform valósítandó meg; vö. Congregazio- NE PER LE Chiese ORIENTALI, Istruzione per l ’applicazione déllé prescrizioni liturgiche del Codice déllé Chiese orinetali, 6. I. 1996, Cittá dei Vaticano 1996, 8-9.
