Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
26 Erdő Péter házasság érvényességének és nem érvénytelenségének kinyilvánítását kérik. Ebben az esetben is a házasság javára kellene ítélni, ha a bíró nem juthatna el az erkölcsi bizonyosságra. Egy másik kérdés, melyre a gyakorlati problémák között még visszatérünk, az a feszültség, mely a bíró erkölcsi bizonyosságának - mely mégiscsak lelki- állapot - természete és a források törvényi előírása (vö. 1608. k. 2. §) között áll fenn. A törvény ugyanis előírja, hogy milyen forrásokból kell a bírónak a bizonyosságra eljutnia (ex actis et probatis). A törvény meghatározza azt a módot is, ahogyan a bírónak az erkölcsi bizonyosságot el kell érnie. Az 1608. kánon 3. §-a megerősíti azt az általános elvet, amely szerint az Egyházban szabad bizonyítási rendszer érvényesül31, mondván, hogy a bírónak a bizonyítékokat lelkiismerete szerint kell értékelnie. Tehát megengedett a bizonyítékok szabad vizsgálata az erkölcs kritériuma szerint. A lelkiismeret ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a bíró "alkalmazza az ügyben szereplő bizonyítékok természetes ismeretalakító erejét oly módon, hogy azok jogi súlyuk szempontjából értékelhetők legyenek"32. A kánoni bizonyítási rendszer szabad jellege ellenére, ha kivételesen is, de léteznek bizonyos törvényszabta bizonyítékok a kánoni jogrendben is. Ilyen a felek perbeli beismerése (1536. k. 1. §) vagy a közokirat (vö. 1541. k.). Egyes bizonyítási eszközök értékelésére szintén léteznek kánoni szabályok, így a felek kijelentései (vö. 1536-1538. k.), az okiratok (vö. 1540-1543. k.), a tanúvallomások (vö. 1572-1573. k.), a szakértői vélemények (vö. 1579. k.) és a vélelmek (vö. 1585-1586. k.) értékelésére. II. AZ ERKÖLCSI BIZONYOSSÁG JELLEGE A GYAKORLATBAN: KÖZÉPÚT AZ ABSZOLÚT BIZONYOSSÁG ÉS A VALÓSZÍNŰSÉG KÖZÖTT A kánoni valóságok rövid áttekintése után hasznos néhány gyakorlati szempontot megvizsgálnunk annak tisztázására, milyen helyet foglal el az erkölcsi bizonyosság a bizonyosság különböző lehetséges fajtái között. Tekintettel arra, amit fentebb mondtunk az erkölcsi bizonyosságról, melyet a filozófiatörténet során megkülönböztettünk mind a metafizikai mind a fizikai bizonyosságtól, a kánonjogban pedig az állítás valószínűségétől vagy akár nagyobb valószínűségétől, világosnak látszik XII. Pius fentebb idézett beszédének megfelelő részlete. Ebben így tanít: 31 A Zsinat utáni irodalomról lásd C. de Diego-Lora, La apreciación de las pruebas, documentos y confesión judicial en proceso de nulidad de matrimonio, in lus canonicum 7 (1967) 529-573; A. Jullien, Juges et advocats des tribunaux de l'Église, Roma 1970, 357-447; T. GiUSSANl, D., Discrezionalità del giudice nella valutazione delle prove (Studi giuridici 1), Città dei Vaticano 1977; R. Navarro Valls, La valoraciôn de la prueba en el derecho canonico, AAVV., La norma en el Derecho canónico (vö. 2. jegyzet) I, 1113-1124; Bonnet, De iudicis sententia (vö. 1. jegyzet), 81 (további irodalommal); E. COLAGIOVANNI, II giudice e la valutazione delle prove, in AaVv., / mezzi di prova nelle cause matrimoniali secondo la giuridprudenza rotale (Studi giuridici 38), Città dei Vaticano 1995,9-13. 32 Pompedda, Studi di diritto processuale (vö. 1. jegyzet), 176.
