Kánonjog 1. (1999)

TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor

A BÍRÓ ERKÖLCSI BIZONYOSSÁGA

27

„Néha az erkölcsi bizonyosság csak olyan kiegészítő bizonyítékelemek és bizonyítékok megfelelő mennyiségéből adódik, melyek külön-külön nem tudnának igazi bizonyosságra vezetni. Összességükben viszont józan ítélőképességű emberben semmilyen ésszerű kétséget nem hagynak. Ennek során a valószínűségből nem egyszerűen azért válik bizonyosság, mert a valószínűségek összeadódnak, hanem mert mindezeknek a különálló jeleknek és bizonyítékoknak ez együttes jelenléte csak azon alapulhat, hogy közös forrásból erednek: az objektív igazságból és valóságból. A bizonyosság tehát ebben az esetben egy abszolút biztos és egyetemes érvényű elv alkalmazásából ered, nevezetesen az elégséges indok elvéből...””.

Ahhoz, hogy kisebb súlyú elemekből biztos általános képet alkosson a tényről, a bírónak gyakran tudományos felkészültségre van szüksége33 34. Ez különösen is vonatkozik az új semmisségi jogcímekre, melyek eleven párbeszédet kívánnak a kánonjogászok és a pszichológusok, illetve a pszichiáterek között, amint ezt II. János Pál pápa is hangsúlyozta 1987. február 5-i beszédében, melyet a Rota Romana számára mondott35. Ám a bíró nem követheti mechanikusan a szakértők véleményét, hanem logikai és kánonjogi szempontok szerint értékelnie kell azt (vö. 1579. k.) hiszen más dolog például a pszichikai érettség mint az emberi fejlődés végső eredménye és ismét más az a minimális érettség, mely a kánonjog szerint a házasság érvényességéhez szükséges.36

III. AZ EGYHÁZI JOGGYAKORLAT PROBLÉMÁI

1. Konfliktus a személyes lelkiismeret és a perbeli bizonyítékok között

Bár a per tárgyát illetően csak egyetlen objektív igazság van, és noha a bizonyítékok gyűjtésére és értékelésére előírt formaságok éppen azt szolgálják, hogy biztosan és objektiven felismerjük az igazságot, mégis előfordulhatnak olyan esetek, amikor a bíró objektív és biztos személyes tudása és az, ami a peres aktákból és bizonyítékokból kitűnik, ellentétes megoldást kívánna. Az alábbiakban először megkíséreljük ennek a konfliktusnak az elemzését, majd megjelöljük azokat a módokat, ahogyan az ilyen konfliktus elkerülhető. Egyébként effajta konfliktusoknak a mai jog lehetőségeire tekintettel csak nagyon ritkán volna szabad előfordulniuk.

33 AAS 36(1942) 340.

34 Vö. pl. Bonnet, De iudicis sententia (vö. 1. jegyzet), 82-83.

35 Nr. 3: AAS 79 (1987) 1455; vö. J. T. Martin de Agar, L ’incapacité consensuale nei recenti discorsi del Romano Pontefice alla Rota Romana, in Ius Ecclesiae 1 (1989) 402- 404; Erdő P., Az ember képe az Egyházi Törvénykönyvben. Teológiai, filozófiai és pszichológiai elemek, in AaVv., Pszichológusok és teológusok az emberről. Dobogókői tanulmányi napok I. Bűn - büntetés - bűnhődés. Dobogókői tanulmányi napok II, Budapest 1996, 119.

36 Vö. Joannes Paulus II, Allocutio ad Rotae Romanae auditores, 5 II. 1987, nr. 3; AAS 79(1987) 1457.