Kánonjog 1. (1999)
TANULMÁNYOK - Erdő Péter: A bíró erkölcsi bizonyossága az ítélet kimondásakor
A bíró erkölcsi bizonyossága 21 zonyosságot különbözteti meg5 6, hanem az abszolút, vagyis feltétlen {certitudo absoluta) és a feltételes {certitudo conditionatáf bizonyosságot is. A keresztény reflexióban, főként a hit dolgában való bizonyosság összefüggésében, azt is vizsgálták, hogy milyen befolyással van az akarat a bizonyosság kialakulására. Descartes gondolkodásában a bizonyosság kérdése az emberi megismerő képesség lehetőségeinek és határainak problémájába torkollik. A "metafizikai" bizonyosságon kívül, melyre a módszeres kételkedés útján jut el az ember, a nagy francia gondolkodó ismeri az "erkölcsi" bizonyosságot is7, mely a mindennapi élet gyakorlatát irányítja és amely nem mennyiségileg kisebb, hanem inkább minőségileg különbözik a metafizikai bizonyosságtól. Az erkölcsi bizonyosság pontos fogalma a késői vagy második skolasztikából származik, és már érett formájában jelenik meg Francisco Suáreznél, aki hangsúlyozza, hogy az emberi törvénynek való engedelmességet csak akkor tagadhatjuk meg, ha erkölcsi bizonyosságunk van annak igazságtalanságáról8. Egyes újkori szerzők a metafizikai és az erkölcsi bizonyosságon kívül ismerik a fizikai bizonyosságot is, mely szerintük a természet működésének állandóságára vonatkozik9. A bizonyosság kérdésére való filozófiai reflexió további fejleményei már kevésbé hatottak az erkölcsi bizonyosság kánoni fogalmára. 2. Az erkölcsi bizonyosság fogalma a kánonjogban a. Történeti utalások Már az 1917-es Codex luris Canonici 1869. kánonjának 1. §-a szól arról, hogy a bíró lelkében erkölcsi bizonyosság szükséges ahhoz, hogy az ítéletet kimondja. Ennek a paragrafusnak a forrásai között10 különböző antik kánonjogi szövegek találhatók, melyek a Decretum Gratianiban szerepelnek és amelyek arról beszélnek, hogy a bíró döntéséhez bizonyítékok szükségesek. Nem használják azonban az erkölcsi bizonyosság fogalmát, mely csak a későbbi időkben kristályosodott ki. Az említett paragrafus legrégebbi olyan forrása, amely az erkölcsi bizonyosság {certitudo moralis) kifejezést tartalmazza, a Püspökök és Szerzetesek Szent Kongregációjának egy 1880-ban kelt utasítá5 Vö. Summa Theol. II-II, q. 4, a. 8, c. 6 Vö. De veritate 6, 5 ad 2. 7 Vö. Discours de la méthode pour bien conduire sa raison et chercher la vérité dans les sciences, = R. Descartes, Oeuvres complètes, Ch. Adam - P. Tamnery (eds.), Paris 1897- 1910, VI, 37-38. 8 De legibus I, 9, 11 = F. Suárez, De legibus. Edición critica blingüe, Preparada por L. Pkrena— P. Sunkr - V. Abril- C. Villanueva- E. Elorduy, II (Corpus Hispanorum de Pace 12), Madrid 1972, 14 («Advertunt autem omnes doctores necessarium esse ut de iniustitia legis certo moraliter constet. Nam si res sit dubia, praesumendum est pro legislatore»). 9 Vö. pl. B. E. Chauvin, Lexicon rationale, Rotterdam 1692 {Certitudo szócikk). 10 Vö. Codex Iuris Canonici Pii X Pontificis Maximi iussu digestus Benedicti Papae XV auctoritate promulgatus, Praefatione, fontium annotatione et Indice analytico- alphabetico ab E.mo Petro Card. Gasparri auctus, Città del Vaticano 1974, 610, 3. jegyzet.
